Szerecsén élt egy idős hölgy, Mária, aki élete alkonyát egy kertes házban töltötte, gyümölcsfákat gondozva és egyszerű örömeiben gyönyörködve. Fia, Zoltán, és annak felesége, Gyöngyi, Budapesten lakott egy modern lakásban. Egy reggel, amikor Zoltán a konyhában kávézott, Gyöngyi hirtelen szóba hozta a ház eladását.
“Zoli, el kell adnunk a házat. Anyukád idejöhet hozzánk, így nem kell a számlákat fizetnie, és nekünk is jó lesz a pénz,” mondta Gyöngyi, éles hangon.
Zoltán habozott. “De anya szereti a házát. Ott nőttem fel, ott van minden emléke.”
“Ne legyél érzelgős! Az csak egy régi ház, ráadásul javításra szorul. Inkább fektessük a pénzt valami hasznosba,” válaszolta Gyöngyi, és már azon is aggódott, milyen bútort vegyen a plusz szobába.
Másnap Zoltán felhívta anyját. “Anyu, úgyoztuk, hogy ideköltözöl hozzánk. A házat eladjuk, így mindenkinek jobb lesz.”
Mária szíve összeszorult. “De én itt élem az életemet. A szomszédok, a kert…”
“Ne aggódj, majd megszokod. Holnap jövünk érted,” fejezte be Zoltán a beszélgetést.
Mária könnyek között ült le a kertpadra. Érezte, hogy nincs választása.
Pár nap után Budapesten új élete kezdődött, de Gyöngyi mindenen megtalálta a hibát. A levestől sok a szag, a tévé túl hangos, a holmiját rendetlenül tartja. Egy nap Mária hazatért a boltból, és látta, hogy Gyöngyi épp csomagolja össze a ruháit.
“Mit csinálsz?” kérdezte rémülten.
“Rendet rakok! Ezekkel a holmikkal csak a helyet foglalod,” válaszolta ridegen Gyöngyi.
Este Zoltán előtt kitört a vita. “Nem bírom tovább! Folyton piszkál, mintha én lennék a betolakodó!”
Mária másnap bejelentette, hogy elköltözik egy régi barátnőjéhez, Debrecenbe. Zoltán csak nézett, ahogy anyja összecsomagol.
“De hát miért?”
“Mert nem tudok élni egy olyan helyen, ahol nem vagyok kívánatos. Te hagytad, hogy így bánjanak velem.”
Zoltánnak eszébe jutott, hogy anyja mindig mellette állt, amikor neki volt nehéz. Most ő hátat fordított neki. A szomorú epizód után keményen szembes egy házasságával.
“Ennyi volt! Elküldöm Gyöngyit, és visszahozom anyámat!”
Gyöngyi dühösen elköltözött, de Zoltán nem kereste. Helyette többször is felutazott Debrecenbe, hogy kibéküljön anyjával. Mária sírt, de nem ment vissza. Zoltán azonban nem adta fel.
