A fejemben kavargott a gondolat, a szívem mélyén forrt a féltékenység és a sértődés. Miért bántják így vele? Vajon nem szerette eléggé a férjét? Vajon rossz feleség volt, vagy rossz anyja a fiuknak?
Ami ezután történt, azt semmilyen keretbe nem lehetett beleilleszteni.
Zsófia biztos volt benne, hogy a sors hozta össze őt és a férjét. És azt, hogy tíz éve boldogan éltek házasságban Gáborral, nem véletlennek tartotta.
Ma hazatért egy kétnapos üzleti útjáról, amit a főnöke rendelt el. Nemrég behívta magához és közölte, hogy csak Zsófiának van meg az a szakmai felkészültsége, ami ahhoz kell, hogy megoldja a problémákat a távoli irodában.
“Körülbelül három nap munka, nem több. Csomagolj, Zsófia, és ne merj kifogást keresni! Holnap indulj!” – mondta a kissé elszomorodott asszonynak.
Zsófinak voltak tervei a következő napokra, és egy váratlan utazás nem fért bele. De a főnökkel nem lehetett vitatkozni. Még csak felhozni sem mert neki, hogy az ő csapatukban általában a fiatalabbak utaznak szakmai célokkal, amit maga a főnök vezetett be korábban. Ő már rég kitöltötte a maga részét, és most, harmincöt évesen, egy nyugodtabb munkarendszámra számított.
“Gábor, elutazom munkából három napra. Figyeld meg, hogy Töhötöm foglalkozzon a magántanárral, mert mostanában kerüli a tanulást, és én fizetek ezért, és nem kis pénzt! És hogy egyen rendesen – ne chipsen és kekszen éljen, hanem a levesből és a húsgombócból, amit nektek hagytam a hűtőben.”
“Jó, figyelek, ne aggódj” – mormolta közömbösen a férje, anélkül, hogy letekintett volna a telefonjáról.
“Ennyi? – csodálkozott Zsófia. – Tehát téged egyáltalán nem zavar, hogy elutazok? Hallod, lenne már pofád letenni azt a telefonod?”
“Hát nem egy hónapra mész. Majd visszajössz. Te magad mondtad, hogy három nap. Azalatt mi, a fiúval, megoldjuk valahogy.”
Ekkor Gábor végre felnézett a feleségére és még el is mosolyodott.
“Miért küldenek megint téged? Azt hittem, már végeztél az utazgatásokkal?” – kérdezte csodálkozva.
“Tapasztalt szakember kell oda. A főnök mondta. Tapasztalt és határozott, karakteres ember!” – mondta Zsófia nem kis büszkeséggel, tudván, hogy mennyire megbecsülik a munkája során.
Az utazás alatt úgy döntött, hogy jobban megfeszül, hogy hamarabb hazatérhessen a rideg és barátságtalan városból, akár csak egy nappal korábban is. Akkor azt a napot otthon töltheti, magának, pihenéssel.
A vonat, amelyen utazott, már közeledett a szülőváros pereméhez. Zsófia jó hangulatban volt, örömmel gondolt arra, hogy hamarosan otthon lesz a csendes lakásban. Várakozóan gondolt a szabadságra. Gábor dolgozott, a tíz éves Töhötöm iskolában volt – Zsófiának meglesz a maga ideje.
Először egy illatos habfürdőt vesz. Utána arc- és kézkrémes kezelések következnek. Talán még egy kis szundit is bevet – ezt a luxust rég megvonDe amikor befordult az utcába, hirtelen megállt, mert a saját ablakukban mozgó árnyékot látott, és valami mélyen azt súgta neki, hogy ma nem lesz nyugodt fürdés és pihenés, hanem egy választás, ami örökre megváltoztatja az életüket.
