Márta néni az ablaknál állt és nézte, ahogy az udvaron idegen gyerekek játszanak. Egy kislány copfokkal épp úgy futott, mint az unokája, Kinga, akit már fél éve nem láthatott. Pedig minden nap vele lehetne.
– Márta, mért vagy ilyen szomorú? – szólított rá a szomszéd, Erzséke néni egy csésze teával a kezében. – Megint az unokádon jár az eszed?
– Csak úgy, mindenfélére gondolok – sóhajtott Márta néni. – Nézem ezeket a kicsiket, és arra gondolok, most Kingával sétálhatnék, mesélhetnék neki.
– Ne gyötörd magad! Megtetted a választást, most élj vele.
Erzséke néni persze igaza volt. Volt választás. És Márta meghozta. De a következmények nem úgy lettek, ahogy elképzelte.
Minden a férje betegségével kezdődött. Komolyan megbetegedett, az orvosok rögtön mondták – állandó ápolásra van szüksége. Márta néni feladta a munkáját, ápolóvá vált. Másfél évig nem mozdult el József mellől. Kanállal etette, megforgatta, megmosdatMinden nap mindent megadott neki, de József elment, és Márta néni egyedül maradt a nagy, üres lakásban, ahol minden sarok a férjére emlékeztette.
