**Kék Ér**
Milyen nagyon szerette őt Miklós! Megőrült érte, késő estéken az ablakai alatt állt, boldog volt, ha csak egy árnyékot is megláthatott. Látszólag elérhetetlen volt, mint valami tündér. Elbűvölte a törékenysége, a halvány bőre, melyen átvilágítottak a kékes erecskék. És ettől fuldoklott a gyengédességtől és szerelemtől.
Az iskolai karácsonyi bálon Miklós meghívta táncolni. Enikő alacsonyabb volt nála, kényelmetlen volt vele forgolódni. Remegett, homlokát verejték borította, tenyere izzadt a lány derekán. Nem bírt uralkodni izgalmán, és égett a szégyentől, mert tudta, hogy észreveszi. Amikor elcsendesült a zene, Miklós eltávolodott Enikőtől, és végre lélegezhetett.
Csodálkozott, miért nem más fiúk is bolondulnak érte.
Pistának például a magas, erős lábú Klári tetszett. Amikor Klári futott a pályán tornán, feje felett lebegve a többi lánynak, copfja ingott oda-vissza, mint egy inga.
Miklós számára viszont a törékeny Enikő volt a női szépség ideálja. Róla álmodott, rajta kattogott az agya, betegségként kínozta. Miklós anyja nem osztotta fiának vonzalmát ez a lány iránt. “Csinos, de olyan törékeny,” – panaszolta az apjának. – “Tenni kell valamit. El kell vonni a figyelmét ettől a vékonysáktól. Nem való neki. Nem lehet tudni, mi jár a fejében. Olyan, mintha nem is ebből a világból lenne. Milyen feleség és háziasszony lehet belőle? Még a neve is furcsán cseng. Beszéld rá, hogy menjen más városba tanulni, mondjuk Pécsre. Csak legyen távol tőle!”
Az apa helyeselt, és férfiasan megbeszélte a fiával. Elmondta, hogy Pécsen több lehetőség vár rá, majd egy presztízsös egyetem után fényes jövő. Akár fizetni is hajlandóak a tandíját, ha nem kerül be államira. És Miklós beleegyezett.
A kollégiumi ágy felett Enikő felnagyított osztályfényképét akasztotta fel. De a lány otthon maradt, Miklós pedig fiatal volt. Tapasztalatot gyűjtött, randizott más lányokkal, de Enikő karcsú alakja a rémlátomásaiban élt tovább.
Aztán találkozott Mariannnal. Miklóst nem rázta meg az érintése, a feje tiszta maradt. Fél szóból értették egymást. Könnyű és biztonságos volt vele. Így hát Enikő képe hátrahúzódott az emlékezet mélyére.
Az egyetem után Miklós feleségül vette Mariannt, és Pécsen maradt. Az anyja örült a fiának a választásának. “Mind**Kék Ér**
…és így Enikő mindörökre titokzatos képpé vált a múltban, míg Miklós boldogan lépett tovább, kezében Mariann és Sára meleg markolása. (End of story.)
