Zsófi simogatta le a tükör előtt a ruháját a csípőjén, rózsaszín rúzzal húzta át az ajkait, majd megrázta a göndör hajfürtjét. Néhány lépést hátrált, és kritikus pillantást vetett magára. “Nem rossz!” – mosolygott elégedetten a tükörképére.
Ferenc megjelent a bejárati ajtóban, vállával az ajtófélfához támaszkodva.
– Nahát! Hová úgy felöltözve?
– Dolgozni. Vagy féltékeny vagy? – kerekitette ki Zsófi a már így is nagy, szépen kihúzott szemeit.
– Persze, féltékeny. Elvihetlek a kocsival? A buszon összegyűrik a ruhád – ajánlotta fel Ferenc.
– Maradj otthon. Hová mennél gipszbeval? – Zsófi felhúzta a világos, vattált kabátjának cipzárat, megigazította a nyakában a sálat, majd a feje alá húzta melegedni.
– Megyek. – De az ajtó előtt megállt. – Ja, majdnem elfelejtettem. Későn leszek. Teri megházasodik. Olyan lesz, mint egy leánybúcsú. Kicsit beülünk egy kávézóba. Ne aggódj.
– Várj csak, biztos nem jó, ha eljövök érted? – Ferenc leválasztotta a vállát az ajtófélfáról.
– Nem kell. – Zsófi összehúzta az ajkát, puszit dobott a levegőbe, majd kilépett a lakásból.
Ferenc odament az ablakhoz, és várt, míg lent meg nem jelent Zsófi.
– Hányszor mondtam már, hogy vizsgázz le a jogosítványra! Most kocsival mennél dolgozni, nem a zsúfolt buszon toporognál – mondta hangosan, miközben figyelte Zsófit, aki gyorsan sétált át az udvaron, mintha hallaná őt.
A kávéházban zenélt. Az összehúzott asztaloknál hat nő ült, koktélokat ittak, és egymás szavába vágva meséltek vicces történeteket a saját esküvőjükről, hangosan, ragályosan nevetve. Hirtelen egy pincér érkezett egy tálcával, és Zsófi elé tett egy üveg drága bort.
– Ez az úrtól jön a szomszéd asztaltól. Kinyissam? – hajolt oda szolgálatkészen a pincér.
Zsófi odafordult, és megnézte a bőkezű férfit. Az biccentett neki, és mosolygott. A szíve egy pillanatra kihagyott, majd a zene ritmusára kezdett újra verni. Arca lángba borult, a mosolya pedig eltűnt az ajkairól, mint a hó a hegycsúcsról – sebesen, könyörtelenül.
Felismerte őt. Hogy is felejthette volna el? Balázs volt a legszebb fiú az egyetemen, idősebb évfolyamon tanult. A lányoknak eszük ágában sem volt megállni. A nyári vizsgaidőszak előtt Zsófi megbukott egyZsófi ránézett Ferenc szilaj, de hűséges arcára, és abban a pillanatban tudta, hogy mindig is ő volt az igazi hőse, aki minden vihar után hazaérkezteti őt a szeretet melegében.
