Karcsú lány
Szeptemberben új lány érkezett az osztályba, Boglárka. Olyan törékeny és vékony volt, mintha egy erősebb széllökés eltörné. Mindig meleg pulóvert viselt, amelyből kiálltak hegyes, apró vállai. Ritkás, világos haját vékony lófarokba kötötte, nagy rózsaszín masnikkal. Szürke, óriási szemei a sápadt, háromszögletű arcán szomorúan és ámuldozva néztek.
A magas, sportos Zsolt számára mesebeli hercegnőnek tűnt, akit meg kell védeni, és ezt lelkesen meg is tette. A lányok viszont rögtön utálni kezdték az újat.
“Semmi néznivaló, mégis mintha valami nagy úrnő lenne… Alig tartja össze magát, de már a legszebb fiút elcsípte” – súgták gonoszul a szünetben.
Az iskolában Boglárka nem járt az ebédlőbe. A menzás ételek rosszul estek neki. Minden nap hozott magával egy nagy almát. Apró falatokat harapott belőle, olyan lassan rágta, hogy a nagy szünet alatt sem tudta megenni. A lányok hümmögtek, amikor a kukában látták a nagy, megharapott alma maradékát. Zsolt gyorsan lenyelte az ebédjét, és Boglárkához rohant, hogy őrizzé.
Hazakísérte, és cipelte a táskáját. És egyetlen fiú sem mert kinevetni emiatt. Sokat fizetett volna egy ilyen gúnyolódásért, hiszen Zsolt erejéről híres volt. Hamar mindannyian megszokták, hogy mindig együtt látják őket.
Zsolt kemény harcot vívott a szüleivel, és mikor végezett a középiskolával, nem ment a megyeszékhelyre egyetemre. Mindegy volt neki, hol tanul, csak Boglárkától ne kelljen elszakadnia. A helyi szakközépiskolában iratkozott be. Boglárka szülei rajongtak Zsolért, és nyugodtágBoglárka szülei rajongtak Zsolért, és nyugodtan bízták rá lányukat, hiszen látták, milyen szeretettel gondoskodik róla.
