A boldogulás karácsonyi áron
– Köszönöm, anya. – Gergő felállt az asztaltól és nyújtózkodott. – Elmegyek egy kicsit autózni. Ne aggódj, óvatos leszek, és este már kevés autó jár.
– Mióta megvetted ezt az autót, csak ezzel foglalkozol. Pedig itt lenne az ideje, hogy megházasodj. Igaz, amit mondanak: a férfiaknak az autó az első.
– Anyu, ne kezdd el… – Gergő odalépett anyjához és átölelte. – Tudod, mennyire vágyódtam egy saját autóra. Most hadd élvezzem még egy kicsit, aztán majd a családra fogok gondolni. Esküszöm.
– Jól van. Már majdnem harminc vagy, és még mindig az autókkal játszol. – Anyja megsimogatta a fiát a haján. – Menj csak.
Gergő kiment a kapun, odalépett a kocsijához, és letörölte a puha hópelyheket a szélvédőről. Régen megvolt a jogosítványa, apja engedte, hogy vezesse a régi Lada-– No, Gergő – mondta anyja mosolyogva –, ma maradj velem, holnap majd autózol, hiszen holnap is lesz hó és szebb napfény.
