Amikor a férjem elutazott, és anyósom beállított hozzánk váratlanul
Utálom az éjszakai hívásokat. Normális emberek nem zaklatnak ilyen későn, hacsak nem történt valami rendkívüli. Ezért mindig összerezdülök, ha éjjel csörög a telefon, és rossz hírekre várok.
Már majdnem elaludtam, amikor a férjem mobiljának csengőhangja felhasította a hálószoba csendjét. A férjem sóhajtott és felvette.
– Ismeretlen szám – mondta, vállat vont.
– Kapcsold ki. Aki fontos, holnap újra hív – mormogtam, és a takaró alá bújtam.
A telefon minduntalan csörgött. Felsóhajtottam, és leraztam magamról a paplant.
– Végül is válaszolj már! – kértem, tudva, hogy így már úgysem alszom el.
A férjem hosszan hallgatott, majd annyit mondott, hogy reggel indul.
– Mi? – kérdeztem, teljesen kivillanyozva. – Hová mész?
– Zoli meghalt. Szívin megállt. A felesége hívott, kérte, hogy menjek. Holnap felveszem a szabit és elmegyek. Pedig még csak negyven se volt… – Csaba felkelt és kiment a konyhába.
Hajnalban elkísértem a férjem, becsomagolva neki egy tiszta inget és a borotvát. Zolit alig ismertem, ezért nem mentem vele.
Kávét kortyolgattam, tervezgetve, hogyan kezdjem a napot: takarítással vagy a függönyök mosásával? A nők, mint tudjuk, sosem pihennek. Elhatároztam, hogy főzni nem fogok. Három nap böjt csak jót tehet. Végülis, süthetek egy rántottát. A férjem visszatérésére pedig valami finomat főzök.
De nem úgy lett. Alig öltöztem fel, már csöngettek is az ajtón. Azt hittem, a szomszédasszony jött könyvet kérni, ezért bátran kinyitottam.
A küszöbön anyósom állt, mögötte pedig a második férje, Sándor.
– Látom, nem örülsz? Közel jártunk, úgy gondoltuk, benézünk. Ha elfoglalt vagy, akkor elmenünk – mondta ezt Katalin néni anélkül, hogy egy centit is mozdult volna, miközben vizsgálta az arcomat.
Mintha bármikor előre szólt volna a látogatásáról.
– Dehogyisnem, jöjjenek be – mondtam kényszeredett mosollyal, beengedve őket.
– Nem maradunk sokáig, ugye, Sándor? – tette hozzá, miközben ledobtaAztán megkóstolták a friss süteményt, és végül mégis elhitték, hogy minden a legnagyobb rendben van, pedig én jól tudtam, hogy ez csak egy újabb csata volt a végtelen anyós-szűz menyecske harcban.
