A szoba meleg levegőjében Zsófi elégedetten mosolygott. „Tudod, hogy néz rád? Szeretettel és csodálattal,” mondta lázaiban.
Dávid kilépett a fürdőszobából, csak egy törülközővel a derekán. Vízcseppek csillogtak kidolgozott mellizmain. Nem férfi – álom. Lilla szívét meleg hullám öntötte el.
Dávid leült az ágy szélére, magához akarta húzni, hogy megcsókolja. Lilla hátrahújtotta a fejét.
„Ne, különben soha nem megyek el. Itt az időm. Zsófi már biztosan otthon van.” Lilla arcát Dávid vállához dörzsölte.
„Lilla, meddig húzod még ezt? Mikor mondod el a lányunknak, hogy mi vagyunk egymásnak?”
„Három hónapja még azt sem tudtad, hogy létezem, és tökéletesen elvoltál nélkülem.” Lilla felállt, és öltözni kezdett.
„Úgy érzem, addig nem is éltem, csak vártam rád. Egy napot sem bírok…”
„Ne törd szét a szívem. Ne kisérj el,” mondta Lilla, és kicsúszott a szobából.
Az utcán jártaktól elfordulva sétált, mintha mindenki tudná, honnan jön. A férfiak kíváncsian néztek rá, a nők… elítélően. Nem is csoda – alakja, tartása, kifejező szemű, tágra nyílt szájú arca. Sötét, bozontos haja kibomlott a kontyából. Pedig Lilla láthatatlanná szeretett volna válni.
***
Huszonévesen ment férjhez, nagy szerelemből. Majdnem azonnal teherbe esett. A férje próbálta rábeszélni az abortuszra. „Túl korai, álljunk talpra, még lesz idő.” De Lilla kitartott, és egészséges kislányt szült, remélve, hogy a férje megváltozik. De soha nem szerette a lányát. Hát igen, sok férfi közömbös a gyerekek iránt.
Egy nap egy nő felhívta, és elmondta, merre jár Lilla férje esténként. Nem rohant azonnal, hanem megvárta, és egyenesen megkérdezte. Először tagadott, majd mentegetőzött, végül ordítani kezdett:
„Egy őrült nő mond valamit, és te elhiszed? Nem vagy jobb nála! Elmegyek, és megbánod…”
Be zárta maga mögött az ajtót. Lillának nem volt kedve élni, de a kislánya figyelmet követelt, és így túlélte. Két hét múlva tűrhetetlenné vált, elment a megadott címre, és egy fa mögött várt. Hamarosan a férje megjelent, egy fiatal nő karján. Besétáltak a kapun.
Másnap beadta a válókeresetet. Tudta, nem tudna megbocsátani – nem olyan a természete. A kislányt bölcsődébe adta, és visszament dolgozni.
Időnként férfiak jelentek meg az életében, de egyik sem tetszett annyira, hogy kockáztassa. Sok évvel később Dávidnak sikerült meghódítania a szívét. Magas, jóképű, hozzáillő. Viharos, szenvedélyes kapcsolatuk volt. Egy nap Zsófi megkérdezte, hová öltözködik ennyire gondosan.
„Randira,” válaszolta félig tréfásan, félig komolyan.
„Ááá,” értette meg a lány, és többet nem kérdezett.
Testre Zsófi az anyjára hasonlított, de arca nem volt olyan szép. Mindenki csodálkozott, hogy két ilyen jóképű szülőnek milyen átlagos lánya született. Lilla viszont örült ennek. „A szépséget nem lehet megkenni kenyérre, csak problémát okoz.”
Sohasem voltak barátnői. Nem miatta – a lányok irigykedtek, félték, hogy mellette halványnak tűnnek. Talán ezért ment férjhez olyan fiatalon, remélve, hogy a férjében barátot talál.
„Kicsit egyszerű és közönséges hozzád képest, bár jól néz ki,” mondta az anyja.
***
„Zsófi, itthon vagyok!” szólt hangosan Lilla, belépve a lakásba.
„Tanulok,” zengte vissza a lány a szobájából.
Lilla átöltözött, majd bement a konyhába. Hamarosan Zsófi is megjelent, leült, és letört egy darab kenyeret.
„Ne rontsd az étvágyad, hamarosan vacsorázunk.” Lilla letette a tányérokat, és a lányával szemben ült le. „Beszélni akarok veled.”
„Akarod, hát beszélj,” mondta Zsófi, étvággyal falt a vacsorájába.
„Hamarosan lesz a szülinapom.”
„Tudom, anyu.”
„Meghívnék valakit… egy ismerősömet.” Lilla alig tudta kimondani.
„Akivel alszol?” Zsófi mozdulatlan arccal nézett anyjára.
„Ismerkedünk. De azért anyáddal beszélsz,” fedte le Lilla.
„Mi a különbség? A te korodban az ismerkedés és az alvás ugyanaz.”
„Szóval meghívjam? Nem ellenzed?” kérdezte Lilla.
„Nekem mindegy. Nagyi is jön?” kérdezte gondtalanul Zsófi.
Lilla megkönnyebbülten lélegzett. Tizenöt éves kor – nehéz korszak. Úgy tűnt, a lány elfogadta a hírt.
„Vasárnap jön. Fontos, hogy jó legyen a viszonyotok között.”
„Ugyan, anyu, hívd csak,” intett Zsófi.
Szombat reggelétől főzött, hogy lenyűgözze Dávidot. Óriási rózsacsokorral érkezett, gyűrűt hozott. Lilla összezavarodott. Dávid nyomása megrázta.
Zsófi kedvéért túl hangosan viselkedett, mesélt, viccelődött. A lány viszont tartózkodó és komoly maradt. Mikor Dávid elment, Lilla elraktározta az ételt, bement a lányához, és megpróbálta átölelni, de Zsófi kiszabadult.
„Nem tetszett?” kérdezte Lilla.
„Nem,” válaszolta röviden.
„Miért?” Lilla nem tudta leplezni csalódottságát.
„Nem tetszett, ennyi.” Zsófi hallgatott. „Értem, hogy fiatal vagy még, szerelem és minden. De anyu, ő kihasznál téged. Hogy nem látod?”
„Nagyi fordította ellene?”
„Mi köze hozzá? Van két szemem.” Zsófi kétségbeesetten nézett anyjára.
Lilla felállt, és az ajtó felé indult.
„Anyu, szereted?” kérdezte halkan Zsófi. Lilla válasz nLilla végre felnézett Péterre, és mosolyogva megfogta a kezét, mert rádöbbent, hogy az igazi szeretet épp itt volt mellette, csak eddig nem vette észre.
