“Te egy szörnyeteg vagy, anya! Neked nem szabad gyereket vállalnod!” – kiáltott fel Zsófia, miközben könnyek ömlöttek arcán.
Zsófi a vidéki Pécsről érkezett Budapestre, hogy az egyetemen folytassa tanulmányait. Egy este barátnőivel elment egy klubba, ahol megismerkedett Balázzsal, egy jóképű budapesti fiúval, akinek a szülei egy évre külföldre mentek munkába. Zsófi azonnal beleszeretett, és hamarosan hozzá költözött.
Szépen éldegéltek, hiszen Balázs szülei rendszeresen küldtek pénzt. Minden nap buliztak, vagy otthon rendeztek partikat. Eleinte Zsófit is lenyűgözte ez az életmód, de hamarosan elszaladtak az adósságai, és az órákat is sokszor kihagyta. A téli vizsgák során több tárgyból is megbukott, és az egyetemről kidobás fenyegette.
Zsófi ígéretet tett, hogy összeszedi magát, és pótvizsgázik. Tényleg nekiállt tanulni, de Balázs továbbra is bulizott. A vizsgákat végül sikerült letennie, de megpróbálta meggyőzni Balázst, hogy legyen komolyabb. Hiszen neki is utolsó éve volt, hamarosan diplomázna.
“Ugyan már, Zsófikám. Egyszer élünk. A fiataloknak jár a mulatság!” – válaszolta nevetve Balázs, mintha semmi gond nem lenne.
Zsófi szégyellte bevallani anyjának, hogy együtt él egy fiúval, házasság nélkül. Amikor haza telefonált, hazudott, hogy összeházasodtak, csak az esküvőt később tartják, amikor visszajönnek Balázs szülei.
Egy nap Zsófinak rosszul lett az egyetemen. Szédült, hányinger kerítette hatalmába. Nem emlékezett a menzeszére, és rémülten arra gondolt, hogy valószínűleg terhes. A terhességi teszt megerősítette a gyanúját.
Mivel még korai volt, Balázs ragaszkodott hozzá, hogy vetessék el. Először veszekedtek, és olyan durván, hogy Balázs elment, két napig sem jelentkezett. Zsófi aggódva várt, sírt. Végül visszajött – de nem egyedül. Egy részeg szőke lány lógott rajta, aki alig bírt megállni. Zsófi az idegtől és a fáradtságtól kiégve ordítva küldte el a lányt.
“Ő nem megy sehova! Ha nem tetszik, te takarodj, hisztis picsa!” – ordította Balázs, és arcon vágta Zsófit.
Zsófi felkapta a kabátját és kirohant. Gyalog ment vissza a kollégiumba. Kékre vert arccal, szétfolyt szempillaspirállal, sírva kopogtatott be. A portásnő megszánva beengedte.
Másnap Balázs jött, mentegetőzött, esküdözött, hogy soha többé nem üt meg, és könyörgött, hogy térjen vissza. Zsófi hitt neki. A gyermek miatt.
Valahogy lediplomázott az első félévet. Félt hazamenni – mit fog mondani az anyja? De Budapesten sem mert maradni. Hamarosan haza kellett volna érkeznie Balázs szüleinek, és ő meg pocakkal, rámegy az egész.
Nem sokkal később tényleg megérkeztek a szülők. Amikor megtudták, hogy Zsófi vidékről jött, és még csak a második félévet kezdte, az apja hideg hangon közölte: “Neked semmi keresnivalód itt. Itt van egy kis pénz, tűnj el, és hagyZsófi megtörten hazament Pécsre, és bár anyja eleinte hidegen fogadta, végül megtanulta, hogy a család nem a vér, hanem azok, akik szeretettel tartanak melletted az élet nehéz pillanataiban.
