“Mivan, ha a szüleim tényleg elválnak?” Ez a borzasztó gondolat olyan fájdalmat keltett Pista hasában, hogy sírni szeretett volna.
Hárman ballagtak haza az iskolából. A tavaszi nap vakítóan sütött az arcukba. Ugratgatták egymást, lökdösődtek és nevetgéltek. Amikor elértek Gergő házához, megálltak.
“Eljössz ma este bringázni velünk? Tegnap Gáborral annyira jól nyomtuk a parkban!”
Pista összeráncolta a homlokát. Régóta könyörgött az apjának, hogy hozza ki a biciklit a garázsból, de annak sosem volt ideje. Vagy későn ért haza a munkából, amikor már sötét volt, vagy azt mondta, várják meg a hétvégét, aztán elfelejtette vagy ürügyet keresett.
“Eljössz?” – kérdezte ismét Gergő és meglökte Pista vállát.
“Nem tudom. A bringa a garázsban van. Ha apu időben hazaér…”
“Magad nem tudod kivinni? Na mindegy, este hétkor a parkban leszünk, gyere ki.” – Gergő felemelte a tenyerét, és mindhárman bevágtak rá.
A következő háznál Pista elköszönt Gábortól is. “Talán megpróbálhatnám megtalálni a garázskulcsot? Apukára nem számíthatok.” – gondolta magában és sietett haza. Ő lakott messzebb mindenkitől.
Otthon átöltözött és rögtön nekiállt keresni a kulcsot. De a fiókban, ahol a szülei a különféle holmikat tartották, nem volt ott. Pista még egy kicsit kutakodott, de hamar feladta és leült a tanulásra. Ha anyu hazaér, megkérdezi tőle. De ha nem tanul meg, biztosan nem adja oda neki.
Másfél óra alatt megvolt a házi. Még ő is meglepődött. Általában két-három órába tellett. Kattant a lakás ajtaja. “Anya!” – örült Pista és kiszaladt elé.
“Szia.” – fáradtan köszönt anya és bevitte a szatyrokat a konyhába.
Pista követte. Anyu kipakolta a cuccokat a hűtőbe.
“Miért nem ettél a rántotthúsos tésztából? Megint csak szendvicset majszoltál? Tegyél el!” – nyújtotta felé a kölest tartalmazó dobozt.
“Anya, hol van a garázskulcs?”
“Miért kell?”
“Ki akarom venni a bringát.”
“Megcsináltad a házit?” – Anyu becsukta a hűtőt és Pistára nézett.
“Meg, nézd meg nyugodtan.” – mondta készségesen.
“A kulcs…” – Anyu végignézett a konyhán. – “Nem emlékszem. Várj apukádra, ő biztosan tudja, hol van.”
“Mikor jön haza? Éjfélkor?” – morogta Pista. – “A többiek régóta kint vannak. Minek kellett berakni a garázsba? Hagyták volna a pinceben. Aztán jön haza, és megint veszekedtek, és senkinek sem lesz kedve hozzám. Elegem van!” – mormogta, már tudva, hogy ma nem fog bringázni.
A hangulata hirtelen zuhanni kezdett. Megfordult és becsapta maga után a szobájának az ajtaját.
Az utóbbi időben apukája mindig későn ért haza. Anyuval minden nap veszekedtek, kiabáltak egymással. Pista túl gyakran hallotta a “válás” szót.
El sem tudta képzelni, hogy a szülei elválnak. Igen, apukája ritkán érdeklődött az élete iránt, régóta nem mentek el sehárman. Egyszer időben hazaért. Vacsora közben megkérdezte, hogy megy az iskola. Pista mesélni kezdett, de hamar abbahagyta, mikor észrevette apukája üres tekintetét. Nem figyelt rá, a saját gondjaival volt elfoglalva.
Aztán anyu is bekapcsolt, hogy apukának mindegy a fia, nem foglalkozik vele, pedig most van neki a legnehezebb időszakban, amikor az apja figyelme és példája a legfontosabb… Pista akkor becsukta maga mögött a szobaajtót, és próbálta nem hallgatni. De mikor a szülei kiabálnak, ki ne hallaná?
A többieknek normális családja van. Gergő apukájával gyakran mennek horgászni, meccsekre a stadionba. Gábor egyébként is ritkán jár ki a játszóra. Mindig autóznak valahová a szüleivel. Pista sóhajtott.
Az ágyon ült, lábát összekulcsolva, a kezében egy könyv, de egyetlen oldalt sem lapozott el. Anyu becsöngetett, leült az ágy szélére, és meg akarta simogatni Pista haját. Pista elfordította a fejét, és anyu visszahúzta a kezét.
“Megtaláltam a garázskulcsot. Ha megcsináltad a házit…” – kezdte bűntudatosan.
“Megcsináltam, mondtam.” – vágott közbe Pista.
“Rendben, akkor vedd fel a kabátod. Elmegyünk a bringáért.”
Pista becsapta a könyvet, eldobta az ágyra, felugrott és a fejére húzta a kapucnis pulcsiját.
“Készen vagyok.” – mondta vidáman.
“De íg”Csak ígérd meg, hogy nem mentek ki az úttestre, a parkban vagy a járdán maradtok,” mondta anya, miközben felállt az ágyról.
