**Ideje kijavítani a hibát**
Vera nem akart anyjának mesélni arról, ami történt a tónál. Hazatérve, próbált csendesen becsúsztani a szobájába, de anyja meghallotta a lépéseit az előszobában, és kijött a konyhából.
– Mi történt? Halálsápadt vagy. – Anyja kezét szívéhez szorítva, ijedten nézte a lányát.
– Semmi baj. Csak túl sokáig voltam a vízben. – Vera elhaladt mellette, és bezárkózott a szobájába.
Másnap Zsolt már be is állt, hogy megnézze, hogy érzi magát Vera.
– Miért kéne rosszul lennie? – lepődött meg anyja.
– Hát, majdnem megfulladt tegnap a tónál – felelte Zsolt, aki semmit sem sejtett.
– Ne találj ki baromságokat, csak belekortyoltam a vízbe – mondta Vera, és értelmesen ránézett Zsolt-ra.
– Én… azt jöttem megkérdezni, eljönnél-e velem moziba? – Zsolt rögtön észbe kapott, és próbálta helyrehozni a baklövését.
– Persze, Vera, menj. Minek ülnél itthon? Szép idő van – mondta anyja, és kicsit talán túl kedvesen mosolygott Zsolt-ra.
Az volt a helyzet, hogy Zsolt egy nagyon tehetős és befolyásos ember fia volt. Az anyjának reményt adott, hogy a lánya szerencsés és gondtalan életet élhet.
Azóta Zsolt gyakran látogatta meg Verát, és mindig hívta valahova: úszni, motorozni, kávézni… Nem azért, mert őrülten szerelmes lett volna belé, de hízelegett neki, hogy őt választotta a többi lány közül. Mindegyik boldogan ment volna el vele táncolni vagy moziba.
Este anyja megdorgálta Verát, hogy ilyen fiú udvarol neki, és ő meg orrát húzogatja.
– Gazdag családból való. Nem lesz gondod az élettel. És hogy néz rád? Megbízható, nem hagyott cserben. Bízom benne, és neki adnám a legdrágábbat, amim van – az egyetlen lányomat. Ha megkérné a kezed, ne legyél hálátlan bolond – fejezte be anyja a magáét.
– De nem szeretem, anyu – próbálta ellenkezni Vera.
– Ne hazudj, hogy nem tetszik neked egy ilyen helyes fiú. Én nagy szerelemből mentem hozzá, és hol van már?
Amikor Zsolt megkérte Vera kezét, igent mondott. Anyja érvei nem hiábavalók voltak. Az esküvői készülődésben Vera néha úgy érezte, mintha csak szerepet játszana, mintha nem is igazi lenne, és hamar vége lesz. Anyja viszont a hetedik mennyországban járt.
Vera rögtön észrevette, hogy sem Zsolt anyjának, sem a nővérének nem tetszik. Csodálkozott, hogy egyáltalán hagyták, hogy hozzámenjen. Valószínűleg Zsolt volt az anyja szemében a kis herceg, akinek mindent megengedtek, csak ne forduljon el tőlük.
Nem a nagy családi házban laktak, hanem egy lakásban, amit Zsolt nagypapája hagyott rá. Vera ezt örömének tartotta. Anyósától félt.
És minden jó lett volna, csak az évek múltak, és Vera nem teherbe esett. Anyós mindig őt okolta, javasolt orvosokat, akik végül kijelentették, hogy örökletes problémája van. Vera nagyon szomorú volt, és bűntudata volt.
Zsolt nem vádolta nyíltan, de Vera látta, hogy ő is szenved. Elkezdett távolodni tőle, több idVera úgy döntött, hogy aznap este elmondja Zsolt-nak az igazságot, és végre szabadon kezdheti új életét, találkozva a bátorsággal, amit rég elveszített.
