Bálint szándékosan feleségül vette Virágot – csak azért, hogy megbántsa Lilit. Bizonyítani akarta, hogy nem szenved a lány hűtlensége miatt…
Lilivel majdnem két évet töltöttek együtt. Őrült szerelmes volt belé, kész volt a világot is feldönteni érette, és mindent alárendelni az álmainak. Azt hitte, együtt haladnak a házasság felé. De a lány állandó kitérői, amikor a témára került a sor, idegesítették.
– Minek házasodjunk most? Még nem fejeztem be az egyetemet, a céged meg alig hoz pénzt. Nincs rendes autód, saját házad. És őszintén, nem akarok a nővéreddel együtt tengődni a konyhában. Ha nem adtad volna el azt a házat, most nem így élnénk – ezt a választ kapta gyakran Lilitűl.
Bálintot fájdalmasan érintették a szavak, de elismerte, volt bennük igazság. Ő és nővére, Eszter, a szüleik lakásában laktak, az üzlet alig kapott lábra, és ő maga is csak az utolsó évet töltötte az egyetemen. A családi vállalkozás túléléséért felelősnek érezte magát, ezért nem várhatta meg a diploma megszerzését. A házat közösen adták el Eszterrel – az volt a fontos, hogy megmentsék a szülői vállalkozást.
Fél év alatt rengeteg adósság gyűlt össze, mindketten még tanultak. Az eladásból rendezhették a tartozásokat, feltölthették a készleteket, és maradt még egy kis tartalék is.
Lili azonban úgy gondolta, éljünk a mának, ne egy bizonytalan jövőre várjunk. Az ő szemszögéből, ahol a szülei mindent gondoztak érte, ez könnyűnek tűnt. De Bálint egy csapásra felnőtt lett: gondoskodnia kellett Eszterről, az üzletről, a mindennapokról. Azt hitte, egyszer majd minden jobb lesz – lesz ház, autó, kert.
Aztán egy nap moziba beszéltek találkozót, de Lili megkérte, ne menjen érte – majd ő jön. Bálint a megállóban várt, amikor hirtelen egy luxusautóban érkezett. A lány kiszállt, átnyújtott egy könyvet, és azt mondta:
– Bocs, de vége. Férjhez megyek. – Majd visszafordult az autóhoz.
Bálint megdermedt. Mi változhatott ebben a pár napban, míg távol volt? Amikor hazaért, Eszter a tekintetéből rögtön megértette:
– Már tudod?
Csak bólintott.
– Egy gazdaghoz megy feleségül. Megkért, hogy legyek a tanúja – én meg nemet mondtam. Hűtlen! Mögötted már hónapok óta találkozgatott vele…
Bálint átölelte nővérét, simogatta a haját:
– Nyugi. Legyen boldog. Mi meg majd még boldogabbak leszünk.
Aztán bezárkózott a szobájába egész napra. Eszter próbálta rávenni, hogy jöjjön ki:
– Gyerke már, egyél valamit. Csináltam palacsintát…
Alkonyatkor kijött, tűz volt a szemében:
– Fel kell készülni.
– Mire? Mire gondolsz?
– Feleségül veszem az első lányt, aki igent mond – válaszolta ridegen.
– Nem teheted! Ez nem csak a te életed – próbálta hiába megállítani Eszter.
– Ha nem jössz, akkor egyedül megyek – zörgette a fogát.
A parkban tömeg volt. Egy lány az ujjával a halántékához kapott, a másik elszaladt rémülten. De a harmadik, a szeme közé nézve, igent mondott…
– Hogy hívnak, szépségem?
– Virág.
– Ünnepeljük el a jegyességet! – és magával vonszolta Virágot és Esztert egy kávézóba.
Az asztalnál kínos csend uralkodott. Eszter nem találta a szavakat. Bálint fejében viszont forrt a bosszú. Már eldöntötte: mindent meg fog tenni, hogy az ő esküvőjüket is huszonötödikére időzítsék.
– Feltételezem, van valami komoly oka, hogy egy ismeretlennek ajánlott férjet maga – szakította meg a csendet Virág. – Ha csak egy hirtelen ötlet volt, nem haragszom és elmegyek.
– Nem. Már igent mondott. Holnap beadjuk a papírokat, és meglátogatom a szüleidet.
Bálint intett neki egy szemhéjnyitással:
– Először is, tegeződjünk.
A házasság előtti hónapban minden nap találkoztak, beszélgettek, megismerkedtek.
– Talán elmondanád, miért így döntöttél? – kérdezte egyszer Virág.
– Mindenkinek vannak a szekrényében csontvázak – kerülte a választ.
– Csak ne akadályozzák az életben.
– Te meg miért mondtál igent?
– Előttem egy hercegnő állt, akit az apja király a legelVirág boldogan mosolygott, mert végre rájött, hogy a szerelem nem csak a szenvedély, hanem a mindennapi kis tettekben és a kölcsönös tiszteletben rejlik, míg Bálint egy öleléssel megígérte, hogy mindent megtesz, hogy mindig is emlékeztesse őt erre az egyszerű, de csodálatos igazságra.
