*Elmész, drágám, emlékezz rám…*
Viktor megállította a kocsiját egy magas, fémkerítésű ház előtt. Régen itt csak egy egyszerű fakerítés állt. Megtorpant, vajon nem tévedt-e. De nem, ez a második ház a kanyar előtt. Pontosan emlékezett, hisz gyakran gondolt vissza erre a helyre. Az ablakból még a ház teteje sem látszott.
Gyanakodva nézte a tükröket, hátha jön valaki. Egy férfi egyedül egy autóban kihalt utcán túl sok figyelmet vonzana. *Miért vagyok itt? Minek?* – kérdezte magától újra és újra. Minél tovább bámulta a kerítést, annál kevesebb bátorsaga maradt, hogy belépjen.
Akkor hirtelen kijött a kapun egy lány egy labradorral. Az első pillanatban Viktor azt hitte, hogy ez **Anikó**. Ugyanaz a gesztenyebarna göndör haj, ugyanaz az alak. Az arcát nem látta meg rendesen. *Lehetetlen. Tizenöt év telt el. Most már negyven körül lehetne, de ez a lány legfeljebb húsz. A modern fiatalkító csodákra képes… Vagy talán a lánya?* De Anikónak akkor még nem volt gyermeke. *Utána kellene menni? De mit mondanék? Fura lenne, egy negyvenes férfi zaklat egy fiatal lányt…*
Hátradőlt a kormányon, bekapcsolta a rádiót, és várt. Húsz perc múlva a lány újra megjelent a kanyar mögül. Ahogy közeledett, Viktor rájött, hogy semmi köze Anikóhoz. Amikor már csak száz méter választotta el tőle, kiszállt az autóból.
A kutya megfeszítette a pórázát, és Viktor felé rohant.
– Nyugi, Bodri – mondta a lány, visszarántva az állatot.
– Elnézést… Itt lakott régen Anikó. Vagy tévedek… – Viktor csak most eszmélt rá, hogy még a családnevét sem tudja.
– Anikó az anyukám. Ön ki? – kérdezte a lány, figyelmesen vizsgálva az idegent.
– Nemrég költöztem vissza a városba. Nem tudtam, hogy van lánya… – Viktor félszemmel a kutyára nézett, és meggondolta magát, nem ment közelebb.
– Mióta nem járt itt a városban? – kérdezte a lány, hunyorítva.
– Tizenöt éve.
– Akkor biztos nem lehet az apám – nevetett a lány a saját poénján. – Amúgy örökbe fogadtak. A szüleim hamarosan hazajönnek. Várja meg őket? – Odament a kerítés melletti keskeny ajtóhoz.
Viktor vállat vont.
– Nem félt tőlem? Egy idegen férfi… – kezdte.
A lány komolyra váltotta az arcát.
– Nem. Miért gondolja, hogy nincs senki a házban? Bodri megvéd. És vannak kamerák is. Na, jön? – kérdezte, kinyitva az ajtót.
Viktor bekapcsolta az autó riasztóját, és a lány után indult. Az várta,
