Boldog változások
Mária Kis kilépett a lépcsőházból és megállt. Egy kicsit hunyorva megvizsgálta az eget, hogy vajon esni fog-e az eső, aztán csak akkor köszönt a padon üldögélő szomszédasszonyoknak, alig észrevehetően bólintva nekik. Aztán továbbment, felemelve az állát. A nők, akik elhallgattak, amint megjelent, újra megmozdultak, suttogva kezdtek, és nem éppen barátságos pillantásokat vetettek Mária után.
Hány éves lehet Mária Kis? Senki sem tudta biztosan. Már idősebb, néhány éve nyugdíjba vonult. Hajában már van egy kis ősz, de mindig divatosan van levágva. Szeme alig van kihímezve, pont annyira, amennyi illik az életkorához. Testtartása büszke. Semmi felesleges zsír, bár vékony sem mondanád.
Vannak, akik szerint hatvan körüli, mások szerint alig több ötvennél. A különösen irigykedők meg azt állítják, hogy már a hetvenet súrolja, csak jól tartja magát, vagy talán a plasztikai sebésznek köszönheti.
– És mitől is nézne ki rosszul? A férje rendes volt, nem ivott, nem bántalmazta. Csendben, botrány nélkül hagyta el egy fiatalabb nőért. Az egyetlen fia sem okoz gondot. Nincsenek unokái, macskája, kutyája. Semmi felelősség. Ha az én iszákos férgem nekem ilyen könnyű dolgot adna, talán én is úgy járnék-kelnék, mint egy királynő.
– Te? Királynő? Megnevettettél, Egerszegi néni! – döfte oldalba a beszélő nőt a padon ülő szomszédja.
– Miért, nem? Ha egyszer megdöglik Tibor, bocsáss meg, Istenem, akkor én is elkezdek élni. Pont úgy, mint ő. Kimegyek a házból, lenézek titeket, és sétálok tovább.
A szomszédasszonyok hangosan felnevettek.
– Nézd, Lajos csak bámulja Máriát, már abbahagyta a munkát is – susmogta az egyik a másiknak.
– Ne is ábrándozzon. Inkább keressen valami egyszerűbbet – sóhajtott az egyik.
– Miért, mi baj Lajossal? Nem iszik, nem dohányzik, arany keze van – védte egy másik.
– Miért vagytok ilyen goncosok, asszonyok? Hagyjátok már Máriát békén. Ne irigykedjetek! – szólt rájuk Lajos, és folytatta a bokrok nyírását.
Mária sejtette, hogy róla beszélnek. Hallotta a mondatok darabjait, a rá vetett pillantásokból érezte, hogy a szomszédasszonyok nem kedvelik. De már rég nem foglalkozott a pletykákkal.
Élete volt már mindenféle, ahogy általában a nőké. A férje jóképű, derék ember volt, hozzá illő. A nők maguktól odaadták neki a fejüket. Mennyit szenvedett miatta! Amikor végül elhagyta, nem akart élni. A fia miatt összeszedte magát. Azóta viszont nem engedett közel magához férfit.
Az egyetlen fiának, Gergőnek, már közel a harminc, de még nem nősült meg. Máriát ez nem örömítette. Vajon normális, hogy egy felnőtt fia az anyjával él? Persze, voltak már lányok, most is vannak. De a házasságig sosem jutott.
Nem mind tetszett Máriának, akibe Gergő szerelmes lett. Hogy őszinte legyünk, egyik sem. De nem akadályozta a randikat. Tudta, hogy tilEgy évvel később boldogan ültek a kertben: Mária, Gergő, a mostohája Ágnes, a kislányuk Panni, és Lajos is, aki végre bátorságot gyűjtött, és megkérte Mária kezét.
