—Apa nélkül akarsz gyereket szülni? Nem szégyelled magad, anya? — kérdezte szemrehányóan Zsófi.
A ballagás utáni napon Zsófi beadta a felvételi papírjait az egyetemre. Nem kételkedett benne, hogy felveszik. Az érettségi pontjai bőven elég jók voltak, még a tavalyi ponthatárokhoz képest is.
Az a nyár perzselően forró volt. A barátnője azt javasolta, menjenek el a nagynénjéhez Siófokra. Csábító volt két-három hetet a tengerparton tölteni, szülői felügyelet nélkül, belemerülni a felnőttek izgalmas világába. De amikor már csak egy nap volt hátra az indulásig, Zsófi ideges lett. Nem azért, mert először utazna valahova egyedül, anya nélkül. Hanem mert egy darabig nem látja Tamást.
Zsófi anyja, Eszter, most töltötte a harminchétedik évét. A férjével akkor váltak el, amikor Zsófi két éves volt. Az apját nem emlékezett rá. És igazából nem is volt mit emlékezni. Fiatalon házasodtak össze, anélkül, hogy igazán megismerték volna egymást. Ezért nem bírták ki az első komoly próbákat: az álmatlan éjszakákat, a síró gyereket, az állandó figyelmet igénylő kis lényt, a pénzhiányt és a egymásra mutogatást.
Ahogy Zsófi felnőtt, Eszter persze próbált szerencsét a magánéletében. De vagy a pasik nem akartak más gyerekét nevelni, vagy Zsófinak nem tetszett az új apa jelölt.
Két évvel ezelőtt megjelent Tamás Eszter életében. Gyakran járt hozzájuk, bár egyszer sem aludt ott. Legalábbis Zsófi nem vette észre. Tamással érdekes és vidám volt. Ajándékokat hozott neki, és az utolsó születésnapján egy hatalmas csokor vörös rózsát.
És Zsófi beleszeretett. Tamás két évvel fiatalabb volt Eszternél. Nem jelentős különbség, de Zsófi másképp gondolta. Úgy döntött, hogy ő jobban illik hozzá, mint az anyja. Minden pillantását úgy értelmezte, mintha iránta érezne valamit. Hiszen fele annyi idős, mint anyja, csak tizennyolc éves. Ha választani kell köztük, akkor őt kellene választania. Így okoskodott. És kétségbeesetten féltékeny volt Tamásra anyja miatt.
A tengerparton töltött idő alatt bármi megtörténhetett. Például, hogy Tamás megkérte anyja kezét. És akkor örökre elveszítené őDe most, ahogy Tamás halott kezét szorongatta, Eszter szemében meglátta a megbocsátást, és tudta, hogy az élet – bármilyen nehéz is – tovább folytatódik.
