„Milyen szép lett. Ha kicsit tehetősebb lenne, valamelyik presztízzsel teli cégnél dolgozna, talán beleszeretnék,” gondolta Emese.
– Na, Gergő, rád marad minden. Ha bármi gond lenne, csak hívj. Nem a Holdra megyek, mindig elérem,” mondta Viktor, kezet nyújtva helyettesének és barátjának.
– Megvagyok, ne aggódj. Egyébiránt, még mindig nem mondtad, hova mész nyaralni. Maldív-szigetekre, vagy Törökországba? – Gergő megrázta a kinyújtott kezet.
– Nem mondtam? Anyámhoz megyek. Meg kell javítani a tetőt, meg a kerítést is. Apám vigyázott rá, de mióta meghalt, minden szépen lassan szétesik. Nem is emlékszem, mikor ültem utoljára horgászni a folyóparton.
– Én meg soha nem is voltam még horgászni. Teljes városi fajta vagyok. Még irigyellek is,” sóhajtott Gergő. – Mesélj, ha visszajössz,” kiáltotta utána a távozó Vikornak.
Örült, hogy holnap reggelre már távol lesz a zajos és poros várostól, hogy megölelheti anyját, és belélegezheti a gyermekkora friss levegőjét. Viktor hazafelé utazott, és mosolygott.
Egy kis faluban nőtt fel. Anyja tanár volt, apja meg építőmunkás. Viki gyakran segített apjának az építkezéseken, mindent megtanult tőle. Az apa azt álmodta, hogy a fia majd az ő nyomdokaiba lép. De Vikit inkább a gépek, a számítógépek, az új digitális technológiák vonzották. Könnyen tanult. Amikor befejezte a középiskolát, azt mondta, a faluban nincs semmi, elmegy Budapestre, és többet akar elérni, mint csak építőmunkás lenni, ahogy apja akarta.
– Hogy nincs semmi?! A falu fejlődik, mindig kellenek majd az építők. Nem maradsz éhen. Akarsz, építünk neked egy modern házat? Megnősülsz, a gyerekeknek is lesz hol futkározni,” érvelt az apa.
– Korai a nősülésről beszélni. Előbb a saját lábamra kell állnom,” intett le Viktór.
Az apa ideges lett, veszekedett. Anyja türelmesen megnyugtatta, és támogatta a fiút.
– Ne vágjunk már szárnyat neki. Hadd próbálja meg. Okos gyerek, még büszkék leszünk rá,” győzködte az apját.
A szülők adtak egy kis pénzt indulásnak, és elengedték a fiukat a főváros meghódítására. Viktor egyetemre járt, és mellette dolgozott az építkezéseken. Idővel mindent elért, amit akart.
Az iskolában Emesébe volt szerelmes, a vidám, ormótlan kislányba. Nem volt égi csillag, fodrásznak készült, saját szalont akart nyitni. Mindkettőjüknek voltak álmai. Így külön városokba mentek, remélve, hogy egyszer találkoznak.
Amikor Viktor hazalátogatott szülnDe most, ahogy a vonat csendjében hazafelé utazott, arra gondolt, hogy talán soha senki nem fogja úgy szeretni önmagát, ahogy ő eredetileg volt – sem Emese, sem más.
