**Egyirányú jegy**
Anyukám, a kicsi Zsófi, szállodai takarítónőként dolgozott, és gyakran magával vitte a lányát. Zsófinak tetszett a nagy hall, ahol több óra is lógott a falon, és valamiért mind más időt mutatott. Szerette a csúszóüveges ajtókat, amik maguktól nyíltak, a puha szőnyeget, ami elnyelte a léptek zaját, a szálloda különleges illatát és a hatalmas tükröket.
De a legjobban a recepción álló kedves, mosolygós lányok tetszettek neki. Zsófi arról álmodozott, hogy ha felnő, biztosan olyan lesz, mint ők.
– Jól kell tanulnod az iskolában, udvariasnak és illedelmesnek kell lenned. A recepciós a szálloda arca – magyarázta neki anyuka.
– Nekem szép arcom van. Te is mondtad, hogy csinos vagyok – válaszolta azonnal Zsófi.
– Nem csak a szépség számít. Kell még pár idegen nyelv és szakmai végzettség is. Nőjj fel, fejezd be az iskolát, majd meglátjuk – mosolygott anyuka.
A gimnáziumi években Zsófi már segített anyukájának takarítani a szállodában. A nagy tükrökben nézegette vékony testét és dühös volt, hogy a melle túl kicsi, és legalább öt-tíz centivel magasabb lehetne. De a magasságot magassarkúval ki lehet javítani. Viszont a haja – gesztenyebarna, dús, nagy loknis végű – tökéletes volt. Minden adottsága megvolt ahhoz, hogy recepciós legyen.
Amikor Németh Edit nem volt a közelben, Zsófi a lányokkal ült a recepción és figyelte, mit és hogyan csinálnak. A segítségükkel maga is jól boldogult.
Egyszer az egyik recepciós beteg lett, a másik pedig az anyja temetésére utazott el. Németh Edit maga állt a pultba, de nem tudott egy időben minden fontos ügyet intézni. Zsófi felajánlotta, hogy segít.
– Sokszor láttam már, hogy kell csinálni. Meg fogom oldani. – Nem árulta el, hogy már korábban is dolgozott egyedül, nehogy a lányok bajba kerüljenek.
És sikerült is neki. Mindenki elégedett volt, de Zsófi volt a legboldogabb, felnőttnek és fontosnak érezte magát.
– Milyen ügyes vagy! Ha a szállodai szakmát választod, írok neked ajánlólevelet és kiváló referenciát a felvételihez. Aztán felveszlek dolgozni – ígérte Németh Edit.
Az iskola után Zsófi fel is vették a főiskola levelező tagozatára, hogy rögtön gyakorolhassa a tanultakat. Szerencséje volt: az egyik lány szülési szabadságra ment, és Zsófit tették a helyére.
Minden szabad percében tankönyveket lapozgatott, az angol nyelvet fúrta.
Anyukám büszke volt a lányára. Ő egész életében takarítónő volt, de a lánya rögtön recepciós lett, és még végzettséget is szerez.
Fiatal férfiak udvaroltak Zsófinak, dicsérték, csokit, parfümöt és virágot adtak neki.
– Vigyázz az utazókkal! Mind egyedülállónak tettetik magukat, aztán hazamennek a feleségükhöz, és te maradsz egyedül… – figyelmeztették anyuka és Németh Edit.
Zsófi maga is már sok mindent értett. Nemrég kirúgtak egy takarítónőt, mert kapcsolatba keveredett egy vendéggel. A férfi lopással vádolta, majd kiderült, hogy ő felejtette el, hova tette a pénzt. A pénz meglett, de a lányt így is elküldték.
A szállodában ismerkedett meg Zsófi Balázzsal. A fiatal fiú egy szomszédos városból érkezett üzleti útra. A hallban ült, és úgy tett, mintha újságot olvasna, közben figyelte Zsófit. Amikor végzett a műszakkal, moziba hívta. Könnyű és érdekes volt vele. Zsófinak hízelgett, hogy egy hat évvel idősebb fiú udvarol neki.
Balázs elutazott, amikor lejárt az üzleti útja, de a következő hétvégén visszajött, már Zsófiért, és a szállodában szállt meg. Zsófi egész héten vágyakozva várta a hétvégét és Balázs visszatértét. Fél év múlva pedig átkerült a városba, a cég új fiókjába, és kapott szolgálati lakást.
Milyen boldogok voltak akkor!
Anyukája figyelmeztetése ellenére Zsófi gyakran aludt Balázsnál. Reggelente gyengéd csókokkal ébresztette. Mosolyogva simulZsófi végül felvette a távozó vonat jegyét, és miközben kinézett az ablakon a távolodó városra, azt érezte, hogy most, végre, szabad.
