A fekete vonal
Ahogy minden lány a korában, Emese is terveket szőtt: érettségi után orvostudományra jelentkezne, álmodozott a nagy, örök szerelemről. Ki nem álmodozik tizenhét évesen? De nem mindenkinek sül el álma valóra. Mi határozza ezt meg? Bárcsak tudná.
Édesanyja egyedül nevelte. Emese, mint anyja, aki szintén hercegről álmodozott fiatalon. Beleszeretett egy helyes fiúba, azt hitte, itt a boldogság. De a férfi kártyásnak bizonyult. Ritkán nyert, a kis nyeremények csak fokozták a szenvedélyét. A nagy veszteségek viszont tönkretették. Minden pénzét eljátszotta, hitelt vett fel, elmerült az adósságban.
Egy nagy tartozás miatt bűnözőkhez fordult. Az első akciójukon kapták el, börtönbe került, ahol vagy meghalt, vagy segítettek neki. Egy nap két borotvált fejű alak kereste fel Olgát, és közölték, most már az ő vállán a férje adóssága. Mit tehetett? Az összes cuccával együtt feladta a lakásukat, és kereket oldott kétéves Emesével. Talán a bűnözők belátták, hogy többet nem lehet kizsákmányolni, vagy a lakás fedezte a tartozást, de többé nem zaklatták őket.
Olga és Emese egy kis településen kötött ki Debrecen mellett. Remélte, hogy a termékeny Alföld megadja mindazt, ami kell. Egy öreg magyar férfi házában bérelt szobát, aki nem kért pénzt cserébe, csak segítséget a ház körüli munkákban. Felesége már két éve halott volt, felnőtt gyerekei külön éltek családjukkal.
Olga beleegyezett. Takarított, főzött, segített a kertben, ásott… Mindig akadt munka egy ház körül. A férfi a terményt a piacon adta el, abból élt. Jobb napokon adott Olgának pénzt ruházkodásra, néha maga is vett ajándékot nekik. Olga értette, mi lesz a vége. Amikor a férfi megkérte a kezét, nem lepődött meg. Kicsi, kopasz, pocakos volt, és kétszer annyi idős, mint ő. Nem tetszett neki, de mit tehetett? Nincs hová mennie.
Megígérte, hogy a halála után a ház a kerttel együtt az övék lesz. Olga elfogadta. Az élet mellette nem volt könnyű, de választása nem volt.
Amikor a férfi meghalt, Olga felsóhajtott. Végre saját ura lett. Mi több kellhetne?
Emeséje igazi szépséggé nőtt fel. Barna bőr, szürke szemek, teljes ajkak, egyenes orr, sötét, hullámos haj. Az alakja is tökéletes volt. Nem csak a fiúk, de a férfiak is utánanéztek. Hogy ne aggódjon egy anya ilyen lányért?
Olga szigorúan nevelte Emesét. Félt, hogy ugyanaz a sors vár rá, ezért folyton azt mondta, ne a szépségét keresse egy férfiban, hanem a megbízhatóságot és a jómódot.
“Ezzel a szépséggel minden kártya a kezedben van,” – mondta gyakran.
(A múlt a kártyás férjjel mély nyomot hagyott benne.)
Naponta figyelmeztette, ne álljon össze nyaralókkal. Kihasználják, hazautaznak, és egyedül marad, isten ments, gyerekkel. De ki gondol ilyenre tizenhét évesen?
Egyszer Pécsről érkezett egy diák rokonlátogatásra. Meglátta Emesét, és elvesztette a fejét. Elment Olgához, megkérni a kezét. hencegett egy nagy házzal Pécsen, hogy apja vállalkozó, és majd örökölheti az üzletét.
Olga nem volt buta, nem hitte el az hencegést.
“Feleségül akarod venni? Rendben. Emesének még be kell fejeznie a sulit. Jöjj vissza egy év múlva, akkor beszélünk. Addig azonban ne merészeljen hozzáérni!” – vágta el Olga.
De titkon örült a lányának. Ha igaz, amit mondott, és nem feledkezik meg a szerelemről, Emese arany életet élhet majd.
A fiú annyira szerelmes volt, hogy mindenbe beleegyezett. Elment, írt, hívott. Télen pár napra hazajött. Az utolsó évét tanulta, hamarosan apjával dolgozhat, tapasztalatot szerezhet, eltarthatja a családot.
Emese nem nézett másra, várt. Egy év múlva a fiú nem egyedül jött vissza, hanem a szüleivel. Rögtön látták, hogy Emese bár gyönyörű, nem illik az egyetlen fiuk mellé. De úgy döntöttek, ha ilyen nagy a szerelem, házasodjanak. Nem szégyen egy ilyen menyasszonyt bemutatni a barátaiknak. Pécsen majd emberré formálják. Majd meglátják, mi lesz.
Nagy lagzit tartottak. Olga boldog volt a lányáért. Az elutazás előtt csak annyit kért, ne siessenek a gyerekekkel. A fiatalok jól megvoltak, szerették egymást. Emese beadtEgy nap, amikor Emese a kórházban dolgozott, egy fiatal lányt hoztak be súlyos sérülésekkel, és mikor ránézett, elszorult a szíve – felismerte benne a saját múltjának tükörképét, és tudta, most neki kell segítenie, ahogy annak idején Miklós atya és Zsuzsanna anya segített neki.
