Milyen fájdalmas volt…
Zsófia a telefonon beszélt, amikor Bence betette a fejét az irodába. Lilla oldalvást nézett rá, jelezve, hogy fontos a beszélgetés, és most nincsenek rá idejük. Bence feje eltűnt a bezárt ajtó mögött.
Tíz perc múlva Zsófia letette a telefont.
– Hozzád jött Bence – mondta Lilla.
– Miért hozzám? Talán hozzád? – pattant fel Zsófia.
– Én férjnél vagyok. Nem veszed észre, hogy néz rád?
– Hogyan? – Zsófia felemelte a fejét a monitor fölé.
– Érdeklődően – válaszolta Lilla, összevonva a szemöldökét.
Persze, Zsófia észrevette. Van még szeme. Igen, szimpatikus, pont az a fajta férfi, aki tetszik neki. Bár a korkülönbség…
Annyi munka volt, hogy Zsófia lemondta a ebédet Lillával. Bence betoppant az irodába, és letett egy csésze kávét az asztalra.
– Szánj magadra egy kis szünetet. Sok a meló? – kérdezte.
– Igen, mindig – mosolygott rá hálásan Zsófia, majd kortyolt a forró kávéból.
– Este elmennél velem moziba?
– Bocs, de kicsi a lányom – Zsófia ismét kortyolt, nem nézve Bencére.
– Tudom. Nem hagyhatod anyukádnál egy estére?
Zsófia felemelte a fejét, és a szemébe nézett. Végre megtette az első lépést, nem csak bámult. Szimpatikus, mosolygós. Ha csak pár évvel idősebb lenne, Zsófia gondolkodás nélkül válaszolt volna a figyelmére.
Sokkal fiatalabbnak tűnt a koránál, mégis látszott a korkülönbség. A nehéz válás után évekig nem nézett a férfiak irányába. Óvatos volt, félt az újabb hibáktól és csalódásoktól. De az idő, mint tudjuk, enyhíti a fájdalmat, és csökkenti az óvatosságot is. Zsófia érezte, készen áll egy új kapcsolatra. De hát Bencével?
– Na, felkeresett? – kérdezte Lilla, amikor visszaért ebédről.
– Ki? – tettett Zsófia, mintha nem értené.
– Miért ijeszted el magadtól? Normális srác. Ha én nem lennék férjnél…
– Ne mondj hülyeségeket – vágott közbe Zsófia. – Félelmetesen idősebb vagyok nála.
– Na és? Nem nézel ki annyinak. A férfiak társasága jót tesz egy nőnek, főleg egy magányosnak. Látom, hogy te is kedveled. Mikor megjelenik, kigyúlnak a szemeid, piros az arcod, és többet mosolyogsz. Hazudnék?
Zsófia nem válaszolt.
– Évek óta egyedül vagy. Magad mondtad, hogy itt az ideje, hogy készen állsz egy új kapcsolatra. Figyelj rám, amíg a tökéletes korú pasira vársz, Bencét elcsípheti valami szépség. Válaszolj a figyelmére. Legalább az egészséged miatt, a hangulatodért.
Zsófia hallgatott. Talán Lillának igaza van. Talán elmehetne vele moziba?
Felhívta anyukáját, és lebeszélte vele, hogy este a kislányát hozza el. A film későn ér véget, ne hívja fel éjjel, inkább másnap reggel megy érte, oviba menet. Anyja összehúzta a szemét, figyelmessen nézett rá, de nem szólt semmit.
A este csodás volt. Zsófia rég volt moziban, koncerteken vagy más szórakozóhelyeken. Végül az ágyban kötöttek ki. Eleve készen állt rá. Minek várni? Szabad, ő is. Az egészség kedvéért, ha már egészség.
– Na? Milyen volt az este? – kérdezte Lilla másnap. – Ne tettess, hogy nem érted. Egyszerűen ragyogsz.
Zsófia nem válaszolt. Jelezte, hogy nem kívánja megbeszélni a magánéletét. De nem sikerült sokáig titkolni. Bence bejárkált az irodába, ígéretes pillantásokat vetett rá, amikől a szíve hevesebben kezdett verni, és az összes gondolata kifutott a fejéből. Lilla persze észrevette ezeket a nézéseket, elfordította a tekintetét, és mindent tudóan mosolygott.
A kapcsolat lendületbe jött. Minden nap találkoztak. Nála. Bence még anyjával lakott. Először csak akkor ment, amikor Zsanka már aludt, és távozott, mielőtt felébredt. Néha tovább maradt. A kislány amúgy sem kérdezte, miért van a konyhában anyukája ismerőse, aki kávét iszik. Még örült is neki, amikor jött. Akkor anyukája sem szólt rá, ha lassan öltözködött.
Amikor férjhez ment, a férje gyakran emlegette, hogy egyelőre elég a lakásuk, de ha gyerek lesz, eladják mindkettőt, és vesznek egy nagyobbat. De Zsófia makacskodott. Az apja adta neki nem sokkal a halála előtt. Kis lakás, de ki tudja, hová sodorta az élet. Most jól jött.
Bencével együtt újra felmerült benne, hogy kellene nagyobb lakás. A kislány nő, már sok mindent megért. Az viszont igaz, hogy a válás után vett egy használt autót, és még nincs kifizetve a hitel.
– Gondoltál már jelzálogra? – kérdezte Bence egyszer.
– Gondoltam, de még az autó sincs kifizetve.
Zsófiának nem tetszett ez a téma. Medig tart még ez a kapcsolat? Az évek repülnek, a női élet rövid. Jó, ha együtt öregszik az ember. De Bence még csak most lép a férfikorba, Zsófia viszont meddig fog így kinézni? Már most is látszik a korkülönbség. Persze, van kozmetika, kezelések, plasztikai műtét. De az drága.
Mégse lehet utolérni a fiatalokat. Sok filmben látta, ahogy a nők összetörik magukat a fiatalságért, de az eredmény mindig ugyanaz: a szerető ugyanúgy otthagyja. Belevágna egy jelzálogba, aztán egyedül maradna, és az élete végéig fizetne, alig tengődve.
De Bence napról napra jobban tetszett. Ha egy lány mosolygott rá, a féltékenység éles tüskével szúrta át a szívét, homályossá tette a gondolatait. Hogy is ne szeressen, neBoldogabb volt, mint gondolta volna, amikor azt hitte, hogy soha többé nem talál valami őszintét, és most már csak a kis Zsankára és a saját boldogságára összpontosított.
