Egy kabát mindenért felelős
Zita a számítógép előtt ült, de nem a monitorra bámult, hanem az ablakon át a késő nyári napfényre. A szeptember végi melegek utolsó napjai. De nem is erről álmodozott, hanem arról, hogy mire költse a váratlanul becsúszott prémiumát.
“Botondnak új cipő kell. Nő a fiú, minden elvész rajta, mint a hó a napon. És egy kabát is kellene, de tavaszra már kicsi lesz neki. Inkább félrerakom a pénzt a nyaralásra, hogy végre elmehessünk a tengerre jövőre…” De ekkor bejött a hivatalba Szilvi, és félbeszakította Zita gondolatait.
– Na, mit szóltok hozzá? Megérte, mi? Vettem egy új kabátot! Jól áll, ugye? Borzasztó drága volt, de megérte. – Szélesre tárta a karját, hogy mindenki láthassa az újdonságot. – No, mi a véleményetek?
– És a csizmád is új? Bőr? – kérdezte Luca, Zita asztalszomszédja. – Egyszer elmész az esőben a mi útjainkon, és szétmállik a cipőd.
“Talán én is vehetnék egy új kabátot? Komolyan. Négy éve hordom ezt a régit. De anya… Anyának nem tetszene, tuti teljesen kiakadna. Már majdnem negyven vagyok, és még mindig félek, mit fog szólni. Egyszer az életben megérdemlem, hogy magamnak vegyek valamit. Főleg, hogy ez nem befolyásolja a család költségvetését. Megkerestem ezt a pénzt. Én dönthetem el, mire költöm. Szilvi csak négy évvel fiatalabb nálam, de csillagászati különbség van köztünk. Persze, neki nincs tízéves fia és egy szigorú anyja, aki még mindig kislánynak néz…” gondolta Zita, miközben nézte Szilvit az új kabátjában.
Eközben a lányok veszekedtek valamin.
– Na ne már! Irígykedtek. Esőben felveszem a régi gumicsizmámat. Milyen uncsik vagytok. Elmegyek a lányokhoz a könyvelésre is megmutatni – mondta megsértődve Szilvi, és az ajtó felé indult.
– Szilvi, várj! – kérte Zita. – Hol vetted?
– Tetszik? – Szilvi visszafordult Zita asztalához. – Tessék. – Kihúzta a zsebéből a bolt kedvezményes kártyáját. – Itt a cím, és jó a kedvezmény is.
– Jaj, csak úgy megkérdeztem… – hebegte Zita, szemét nem vehetve a kártyáról.
– Hagyd már, egyszer élünk. Na, megyek tovább hencegni – mondta Szilvi, és kiszaladt az irodából, hagyva a kártyát Zita asztalán.
– Zita, mi jár a fejedben? – kérdezte Luca, a monitor mögül előbukkanva.
– Régóta kellene egy új kabát. Kaptam prémiumot, talán megvehetném?
Luca vállat vont.
– Drága és nem praktikus. Szilvit a pasija autóval viszi dolgozni. Te meg ebben fogsz tömegközlekedni csúcsidőben. És anyukád… Jaj, Zita, figyelj, őtől kapod a fejedet a kabáttal együtt.
A barátnők együtt nevettek.
– Neked könnyű beszélni, van férjed. Minden szezonban veszel új ruhát. Én meg egész életemben csak a maradékból költöttem magamra. Először félreraktam a lakásra, aztán a kajára, Botondra meg soha nem lesz elég pénz, úgy nő, mint a gomba. Aztán ami marad, abból próbálok magamnak is kicsit kihúzni. És boldog vagyok, ha sikerül leárazáson venni valamit – sóhajtott Zita.
– Hé, megint elkalandoztál? Akkor ne gondolkodj, menj el a boltba munka után – mondta józan Luca. – Amúgy is, úgy öltözködsz, mint egy néni. Bocs. Szilvi egy forgószél, de a pasik úgy kapnak rá, mint a legyek a mézre. Te meg gyönyörű vagy. És aranyos a jellemed. Ha felöltözöl, nem lesz megállás a férfiaknak. Igaz, a ruha teszi az embert. A férfiak a szemükkel szeretnek. És ne hallgass anyukádra. Ajándékozd meg magadat – mosolygott Luca, és visszabújt a monitor mögé.
***
Zita későn ment férjhez. Egy ilyen szigorú anyával, aki matematikatanár volt, csoda, hogy egyáltalán férjhez ment. Zita egész életében attól rettegett, hogy cserbenhagyja, ötös tanuló volt.
Bár anyukáját is meg lehet érteni. Egyedül nevelte fel Zitát. Még öt éves sem volt, amikor a szülei elváltak. Az apja kezdett sokat inni. Mindig hiány volt a pénzből, nehéz és szerény volt az élet. Nem tartásdíjat kapott az apjától, hanem könnyeket. Öt év múlva pedig teljesen eltűnt. Az anyja próbálta megkeresni, ember volt. De mintha a föld nyelte volna el. Talán már meg is halt. Eltűnt a tartásdíjjal együtt.
Zita piros diplomával fejezte be az egyetemet, dolgozott, de a magánélete nem alakult. A férfiaknak tetszett. De anyukájának nem tetszettek nekik. Vagy túl jóképű volt, elkényeztetve a női figyelemmel. Ilyen után egész életedben retteghetsz, hogy ellopják. Vagy választott, lakás nélkül. Aztán betelepül a lakásukba, és mi lesz, ha elválik? Felezik a lakást?
A barátnői már másodszor mentek férjhez, a gyerekek iskolába jártak, Zitának meg még komoly kapcsolata sem volt. Végül találkozott egy férfival, aki anyukájának is tetszett. Vagy tetszett, vagy nem, de anyja úgy döntött, most nem akadályozza a lányát. Mulik az idő, különben is vénlány marad. Az sem jó. Unokákra is vágyik, közeledik a nyugdíj.
Az esküvő után Zita a férjéhez költözött, és hamarosan terhes lett. A gyermekkel együtt jöttek a problémák. A kis Botond rosszul aludt éjszaka, a férje kialvatlan volt, nem sietett haza a munka után. Egyszer megjelenéskor közölte, mindent elege van, másba szeretett bele.
Zita fogta Botondot és visszaköltözött anyukájához. Eleinte reménykedett, hogy a férje eszébe tér, visszavesziA kabát pedig, amelyről azt hitte, hogy csak egy drága butaság volt, végül mindkettőjük életét boldogsággal töltötte be, és Zita rájött, hogy néha egy kis önzőség is szükséges a szeretethez.
