**Naplóbejegyzés**
„Nekem nincs pasim, erre máséhoz mászol? Barátnőnek hívod magad? Többé ne lássalak a házamban!” – dühösen mondta Virág…
Nem akartam leszállni a busszból. Lili a lakótelepen lakott, ahová még nem járt tömegközlekedés. Messze volt a megállótól a ház, ráadásul ilyen időben. Na mindegy, legalább betérhetek a boltba. A szomszéd házban ígérték, hogy nyitnak egyet, de ki tudja, mikor. Meg kell fizetni a tegnapi lustaságot, a hűtő majdnem üres.
Lili leszállt a buszról, de alig tett két lépést, mikor egy széllökés lecsapta a kabátjáról a kapucnit, és egy maroknyi szúrós havat csapott az arcába. Mintha minden irányból fújna a szél, csak hogy a szemébe verje a jeget.
Lehúzta a kapucnit az arcára, összegörnyedt, mint egy vénasszony, és ment tovább, egyik kezével a kapucnit szorítva az állához. A bolt előtt már majdnem futva rohant be, olyan gyorsan akart menekülni a hideg elől.
Végre becsukódott mögötte az ajtó, és Lili a bolt csendesebb légterébe került. Levetette a kapucnit, megrázta a haját, majd elindult a polcok között. Csak a legszükségesebbet vette, ami egyetlen szatyorba elfér. A többit majd holnap. Még hazafelé is kell mennie, és egy keze szabadon kell legyen, hogy tartsa a kabátját.
Egy fiatal nőt látott maga előtt, aki babakocsit tolva egy hatéves fiúlt vezetett, aki vastag téli overallban úgy nézett ki, mint egy űrhajós. A nő egyik kezével a babakocsit tolta, a másikkal a kosarat tartotta. Lassan mentek, nem lehetett őket megelőzni. Lili inkább egy másik sorhoz fordult. Kivett egy tejes üveget, majd továbbment a péksüti részleghez.
És újra előtte volt a nő a babakocsival. Már másik sorba akart menekülni, amikor a babakocsiból pici plüssjáték esett ki. Lili felvette.
– Várjon, leejtette! – kiáltotta.
A nő megállt, hátranézett.
– Tessék… – Lili nyújtotta oda a játékot, és ekkor felismerte egykori osztálytársát és barátnőjét. – Virág! – kiáltott boldogan.
– Lili! – mosolygott Virág. – Én meg csak azt néztem, milyen bátor nő járta így az időjárásban a boltba gyerekekkel – mondta Lili.
– Ebben a házban lakom. Csak benyúltam volna, de elfogyott a tej, a darákása is. Különben gyorsan elintézem egyedül, de Sára hisztizett, Márton meg nem bírta vele. Így jött mindenki.
A nyelvén hevert a kérdés a férjéről, de Lili visszafogta magát. Kellemetlen lett volna rögtön kérdezgetni. Biztára még dolgozik.
Lili lehajolt a fiúhoz, aki unottan bámulta a süteményes dobozokat.
– A kis segédem – mondta büszkén Virág.
– Hány éves?
– Hat. Ősszel iskolába megy.
– Menjünk már, a mesét akarom nézni – morogta Márton.
– Várj még, már megyünk –
