Róbert csendes és értelmes fiúként nőtt fel. Szülei semmit nem sajnáltak egyetlen gyermeküktől, mindenféle szakkörökre és tanfolyamokra jártatták, hogy széles körűen művelt és jól képzett ember legyen belőle. Róbert aikidózott, sakkozott, és tehetségesen rajzolt. Idősebb korában gitározni kezdett.
Míg kortársai lányokat hívtak moziba, olcsó borral és cigarettával szórakoztak, Róbert a gitárjával ült, akkordokat próbált ki és rekedtes hangon énekelt.
Szülei sikeres jövőt álmodtak a fiúról. Tanulnia kellett tovább. A tizennégyezer fős kis városban semmi érdekes nem történt. Az iskola elvégzése után könnyedén felvették egy regionális egyetem presztízsös informatikai szakára.
Egy nappal az oktatás kezdete előtt apja elvitte az új, drága laptopjával együtt a nővéréhez. A nővérének egy éve halt meg a férje, a gyerekei pedig saját családot alapítottak és elköltöztek. A kollégium túl zajos volt, tele kísértésekkel, amik csak a tanulásban akadályozták volna. Anyját nem vitte magával, nehogy hosszú, könnyes búcsúzzon. Apja hagyott neki pénzt az első időkre, majd elment.
Róbert először volt teljesen önálló. A nagynéni keveset foglalkozott az unokaöccsével. Csak arra figyelt, hogy időben egyen, és ne későn érkezzen haza.
A szülői felügyelet alól felszabadulva a csoporttársai mindenféle kalandba fogtak, gyakran lógva az órákról. Róbert mindig is különálló volt, soha nem voltak barátai, és nem is szokott a bulikhoz. Az első naptól kezdve Anikó, egy szőke szépség ragadta magához a figyelmét.
A fiúk azt pletykálták, hogy Anikó kizárólag azért jelentkezett az informatika szakra, hogy jól férjhez menjen. Gyengén tanult, de a tanárok ritkán adtak neki elégtelent. Egy ilyen lánynak nem volt szüksége tudásra. Csak jó volt ránézni, elmagyarázni neki a tárgyakat, és vállát érintve kijavítani a hibáit.
De Anikónak nem volt hiányában a kérők. Róbertet csak egy tanulós tuskónak tartotta, és figyelmen kívül hagyta. Miről is beszéljen vele? A zenéről, a sakkról, vagy a száraz informatikáról? Róbert egyszerűen nem felelt meg neki.
Róbert viszont szerelmes volt belé. Minden percben mellette akart lenni az órákon, a kollégiumban. Egyik hazautazásánál bejelentette a szüleinek, hogy a kollégiumba akar költözni. A nagynéninél túl messze lakott, sok idő ment az utazásra. Apja ordítozott, anyja sírt, de Róbert megígérte, hogy ez nem befolyásolja a tanulmányait, és megbízhatnak benne. A szüleinknek nAkkor is, ha évekig tartott, végül megtalálta őt, és rájött, hogy az igaz szerelem sosem múlik, csak türelmesen várja a maga idejét.
