Az ablak alatt megállt egy autó, halkan becsukódtak az ajtók, a bokacipő ritmusa elhalt a kapu előtt. Lajos a sötét szobában ült, figyelt minden hangot. A kulcs lassan megfordult a zárban, óvatosan, mintha valaki attól tartana, hogy felébreszti.
„Féli, hogy felébreszt, nem vette fel a papucsát”, – mosolygott el magában Lajos.
Az ajtó nesztelenül kinyílt. Zsófi lábujjhegyen belépett a hálószobába. Az utcai fény éppen elég volt ahhoz, hogy lássa: az ágy érintetlen, senki sem fekszik rajta. Megmerevedett, mintha érzi a férfi feszült tekintetét, aztán hirtelen megfordult.
– Megijesztettél. Miért nem alszol? – kérdezte éles hangon.
– Vártalak. – Lajos felkelt, odament az ajtóhoz, és felkattintotta a villanyt. Zsófi összeráncolta a szemét a hirtelen fénytől.
– Hol voltál? – Lajos figyelmesen vizsgálgatta a felesége halvány arcát, amelyen már alig látszott a kismink.
– Bocs… elfelejtettem szólni… – Zsófi a földre szegezte a tekintetét.
– Ne mondd, hogy a barátnődnél voltál. Mondd el az igazat, így mindkettőnknek könnyebb lesz. Régóta megcsalsz?
Megrándult, mintha el akarna futni. Aztán csak megrázta a fejét.
– Két hónapja – mondta, rövid pillantást vetve a férjére. – Mondani akartam, de… bocsáss meg. Most elmegyek. – Gyorsan kiment a hálószobából.
Lajos hallotta, ahogy az előszobában motoszkál.
Visszatért egy bőrönddel, letette az ágyra, kinyitotta a szekrényt, és elkezdte kivenni a ruháit. A fogasok csörögtek, összecsapódtak, a ruhákkal együtt az ágyra hullottak.
– Nem tudnád ezt holnap megcsinálni, amikor én nem leszek itthon? – Lajos odalépett az ágyhoz, felemelt egy párnát, és kisétált a szobából.
Öltözetlenül lefeküdt a kanapéra a nappaliban, betakarta magát egy takaróval. Nem aludt. Dühöngött, szét akart törni mindent, elvágni Zsófi arcát, letörni róla az idegen csókok nyomait. Mély lélegzeteket vett, próbált megnyugodni.
***
Barátaival a vizsgaidőszak végét a strandon ünnepelték. Levetkőztek, és azonnal a vízbe rohantak. Később Gergő és Tamás sört mentek vétni, Lajos maradt a holmikat őrizni.
A farmerján ült, és figyelte, ahogy a gyerekek a sekély vízben fröcskölődnek. A vízből egy csinos lány lépett ki, és egyenesen felé tartott. A szomszédos törölközőről felvette az övét, és elkezdte megszárítani a haját. Lajos nem tudta levenni a szemét a barnult bőréről, amelyen csillogtak a vízcseppek. A karcsú test csaknem mellette állt. Meg akarta érinteni a hideg, nedves bőrt.
A lány érezte a tekintetét, hirtelen megfordult. Lajos nem tudta elfordítani a szemét. Biztos úgy nézett ki, mint egy megrémült gyerek, mert a lány elmosolyodott. Amikor Gergő és Tamás visszajöttek, már beszélgettek, nevetgéltek.
Zsófi meglátta a fiúkat, és sietve összeszedte a cuccait. Egy szoknyát húzott magára, és egy pillanatra a feje eltűnt a szoknya alatt. Gergő összenézett Lajossal, és értőleg mosolygott, Tamás pedig hüvelykujját felmutatta.
A szoknya visszacsúszott, Zsófi megrántotta, elmosolyodott, és elindult.
– Futás! – mondta Gergő, és megpofozta a mozdulatlanul álló Lajost.
– Zsófi, várj! – eszmélt rá Lajos, és kapkodva felvette a nadrágját. Barátait búcsú nélkül hagyva, utánaszaladt.
Későn ért haza.
– Hol voltál? Miért nem vetted fel a telefont? Apáddal majdnem megőrültünk… – ostromolta az anyja.
– Bocsánat, elfelejtettem bekapcsolni a vizsga után. Meg fogok házasodni – loccsant ki belőle.
– Mi? – kérdezte újra az anyja.
– Meg fog házasodni. Hát igen, itt az ideje. Harmadik év, húsz éves. Az egyetem vége felé unokát ad nekünk – mondta nyugodtan az apja.
– Nem, nem ez a helyzet. Azt akartam mondani, hogy találkoztam az álomlányommal, és biztosan feleségül veszem – javította ki Lajos sietve.
– Szóval most ismerted meg? – dühöngött az anyja. – András, hallottad? – Az anyja zavartan nézett a fiára, majd a férjére.
– Éva, nyugodj meg. Csak szerelmes. A szerelmesek sok mindent megálmodnak. Életben, egészséges, boldog. Ennyi, mindenki aludjon, holnap folytatjuk – az apa elvezette a tiltakozó anyját a hálószobába.
– Köszönöm! – kiáltott Lajos utánuk.
Két hét múlva hazavitte Zsófit. Az anyja megtudta, hogy a kollégiumban lakik, és kijelentette, hogy lakásra és budapesti bejelentésre van szüksége, itt nincsen szerelem. Persze ezt csak akkor mondta, amikor Lajos visszahozta Zsófit.
– Nem tetszel neki? – csüggedt el Lajos.
– A lényeg, hogy neked tetszik – ismét támogatta az apja.
Az újév után tartották az esküvőt. Az apa lakáskulcsot adott nekik ajándékba.
– Köszönöm. Nem számítottam erre – örült Lajos. – Honnan?
– Ez az én lakásom. Eddig kiadtuk. A felújítást már elkezdtem, a többit majd te. – Az apa átölelte Lajost…
***
Hajnalig aludt, és amikor felébredt, Zsófit látta a bőröndjével.
– Bocs, mégiscsak felkeltettelek – mondta, és kiment az elLajos lassan összeszedte magát, és rájött, hogy a valódi családja mellett térhet csak meg a békéje, így behúzta a térdeit a mellkasához, és úgy döntött, hogy mindent elmond Sašának, amint hazaér.
