A vonat az új életbe
Zsófi felébredt és fülelt. A csendből rögtön tudta, hogy Zsolti nincs otthon. Felkelt, nyújtózkodott, majd bement a konyhába. Az asztalon egy cetli hevert: „Bocs, tegnap elfelejtettem szólni. Délutánig dolgozom.”
Zsófi elmosolyodott, összegyűrte a papírt és a kukába dobta. Régóta sejtette, hogy Zsoltinak van valakije. Állandóan eltűnik, már régóta nem beszélgetnek őszintén, sőt, alig szólnak egymáshoz. A lányuk férjhez ment és a férje állomáshelyére költözött. Csak a látszat maradt meg.
A szobában bericsordült a telefon. Marika.
– Mit csinálsz? – kérdezte az egyetlen igazi barátnője, akit még az iskolából ismert.
– Semmit. Most keltem fel.
– Nézd már, milyen csodás idő van! Tavasz, napsütés. Nem lenne kedved bevásárolni? Szükségem lenne valami szép, élénk színűre. Remélem, nincs más programod?
– Semmi. Zsolt dolgozik.
– Hétvégén? Na, rendben, kapd össze magad, öltözz fel rendesen, egy óra múlva érted jövök. – Marika letette.
Zsófi vizet tett fel forrni, majd bement a fürdőszobába. Imádott Marikával vásárolni járni. Annak volt igazi érzéke a jó cuccokhoz. Zsófi elveszett a tárgyak között, nem tudta, mit válasszon, de Marika, mint valami varázsló, elővette a tökéletes ruhát – a megfelelő szabással, mérettel és minőséggel.
Megtanította Zsófinak, hogy csak elegánsan öltözve érdemes boltba menni, ha azt akarod, hogy eladják neked a legjobb darabokat. Furcsa módon, ez működött. Soha nem távoztak üres kézzel.
Zsófi megfésülködött, felöltözött, és tükörben megnézte magát. Elégedett volt. A vásárlás mindig feltolta a hangulatát. Most pedig nagyon szüksége volt rá.
Tíz perc múlva Marika hívta, hogy megérkezett.
– Szia. Van valami konkrét, amit megnéznél? – kérdezte Zsófi, ahogy barátnője Toyotájában helyet foglalt.
– Nem. Új kollekció érkezik, a tavalyit meg leárazzák. Érzed már, Zsófi? Tavasz! – nevetett Marika.
– Zsolt meg fog ölni. Gyűjtünk a nyaralásra…
– Nem öl meg. Vágd le a címkéket, dobd ki a blokkot, és mondd, hogy fele annyiba került.
– Persze, én meg megdupláztam a kiadást.
– Van egy bevált módszerem a férfiak figyelmének elterelésére.
– Micsoda? – kérdezte érdeklődve Zsófi.
– Majd megtudod.
Marika nagydarab nő volt. Nem kövér, hanem erőteljes – magas mell, telt csípő, vékony derek. Sötét, szemtelen barna szemei, duzzadt ajkai és dús, vállig érő haja volt. A férfiak mindig utánanéztek.
Zsófi teljesen más volt. Alacsony, karcsú, szőke göndör hajjal és zöld szemekkel. Farmerben hátulról akár tizenévesnek is nézhették. Marika mellett mindig is úgy érezte magát – kicsinek, bizonytalannak.
Ha Marika odalépett az eladókhoz, azonnal a legjobb darabokat ajánlották neki. Ő pedig kegyesen megjutalmazta őket egy királynői mosollyal. Zsófi nem volt ilyen szerencsés. Az eladók lekicsinylően beszéltek hozzá, ő pedig zavarba jött, visszautasította a segítséget, és sietve távozott.
Két óra múlva, márkás táskákkal megrakva, kiléptek az utolsó boltból is.
– Elég, ezekért is megüthetem a bokám – nyögte Zsófi.
– Gyerünk még – vonszolta Marika a fehérneműrészlegre.
– Nem, nem! Ezért Zsolt legalább egy hétig nem szól hozzám – nyöszörögte Zsófi.
– Nézd már ezt a csipkét! Vedd meg a bíbor szettet. Tökéletesen passzol a hajadhoz – Marika egy isteni szép melltartót tartott a kezében. – Akár hozzá lehetne egy negligé is… Vagy nem, az túl vulgáris.
– Ki látná ezt a szépséget a ruha alatt? Ráadásul drága is. Nem, nem veszem meg, ne csábíts – állt meg határozottan Zsófi.
– De hát hányszor magyaráztam már… Ilyen fehérneműt nem a ruha alatt kell viselni! Ez az esti program része, hogy a férjed is észrevegye, milyen gyönyörű vagy. Veled már egy fa is kivirágzna, nemhogy egy férfi. Nem lesz ideje vitatkozni. Megveszed – mondta Marika, és ment a kassza felé.
– Na, lA következő hónapokban Zsófi felfedezte, hogy az új környezet, a lányának öröme és a váratlanul felbukkanó kedves katonatiszt mind azt sugallták neki, hogy talán mégis van élet a csalódások után.
