— Zsófi, hamarosan készen vagy? Mindjárt itt lesz Bori és Tibi — mondta türelmetlenül Tamás, belenézve a hálóba.
— Mindjárt. Egy perc — válaszolta Zsófi, a szekrény tükréhez fordulva.
A szájára húzta a rúzst, megrázta a fejét, hogy kissé elrontsa a tökéletesen megfésült haját, megigazította a ruha gallérját, és csak akkor fordult a férjéhez.
— Készen vagyok — mosolygott rá.
— Húha! Milyen gyönyörű vagy. — Tamás odalépett és magához ölelte Zsófit.
— Vigyázz, a rúzs — húzta el kissé a fejét Tamás mellkasától, gyengéd, egy kicsit ravasz pillantást vetve rá.
— Zsófi… — kezdte már megváltozott hangon Tamás, de ekkor megszólalt a csengő. — Na, látod. — Tamás csalódottan oldotta fel az ölelést, sóhajtott, és kiment nyitni.
Zsófi még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, megigazította a ruháját, és utána ment.
Az előszobában már Tibi volt, egy nagy csokor rózsával, mellette a felesége, Bori, ajándékcsomaggal a kezében.
— Hol a születésnapi vendég? Miért nem üdvözli a vendégeket? — hangoskodott Tibi, a csokor csomagolását zörgetve. Meglátta Zsófit és neki lépett. — Na, végre! Zsófi, mindig is gyönyörű vagy. Tamás, vigyázz, elcsábítom. Zsófi, hadd csókoljalak meg! — Tibi hangosan megpaskolta a csókkal az arcát, és csak utána nyújtotta át a virágot. — Sok boldog…
— Na, na, vegyétek le a kabátot, a koccintást és a jókívánságokat majd az asztalnál — szólt közbe Tamás.
— Tami, hozd már a papucsokat, én meg elteszem a virágot — mondta Zsófi, és kiment a konyhába.
A lakás azonnal zajosabb és zsúfoltabb lett. Tibi dörzsölte a kezét a terített asztal előtt.
— Zsófi, te varázsló vagy. Ilyen asztalt teríteni… Még belefulladok a nyálamba — nyögte Tibi szenvedősen.
— Kell még egy kis türelem — mondta Zsófi, visszajött a vázával a rózsáknak. Az ablak melletti kis asztalra tette.
— Bohóc — suttogta alig hallhatóan Bori, szép keleti szemeit felvetve.
Zsófi odalépett és a vállára tette a kezét, mintha meg akarná nyugtatni. Ekkor ismét csengő szólt, és Zsófi új vendégeket fogadott.
— Ez Lilla, és ez a húgom, Zsófi — mutatta be a lányokat Tamás, és átnyújtotta Zsófinak a virágot.
— Örülök — mosolygott Zsófi. Lilla alig észrevehetően bólintott. — Bocs, nincs több papucs.
— Semmi baj, odaadom neki az enyémet — mondta Tamás.
Zsófi meglepődve nézett a bátyjára. A nézése azt mondta: „Mi közöd hozzá?”
— Hívjátok az asztalhoz, Zsófikám — mondta Tamás, észre sem véve a húga tekintetét.
Bementek a szobába.
— Bátyámat mindenki ismeri, ez pedig Lilla, az új barátnője — mutatta be Zsófi. — A többit majd te, suttogta a bátyjának, és a virággal kiment a konyhába.
Új váza nem volt, ezért Zsófi a konyhaasztalra tette a virágot egy literes üvegbe.
Amikor visszatért, a vendégek már leültek. Tamás a fő helyre mutatott. Zsófi leült, és meglepődve vette észre, hogy Tibi és Bori külön ültek, az asztal két oldalán.
Tamás már töltögette a pálinkát a férfiaknak, a bort pedig a nőknek. Lilla egyenesen, ridegen ült, mintha semmi sem érdekelné. Tamás tányérjára tett egy kis salátát. Lilla még észre sem vette.
„Húha, milyen… Mintha jég lenne a tartózkodása. Bátyámnak voltak már barátnői, de élénkek, ez meg mintha nyelvcsontot nyelne…” Zsófi gondolatait Tamás szakította félbe. Megemelte a poharát, és meghatóan nézett a feleségére.
Mindenki elhallgatott. Aztán a poharak koccantása, majd az evőeszközök csörömpölése hallatszott…
Zsófi körbenézett. Tibi hangosan evett, dicsérte Zsófi főztjét, és közben Bori felé sandított. Bori pedig a tányérját bámulta, figyelmen kívül hagyva a férje tekintetét. Lilla lassan rágott, senkire sem nézett. Tamás valamit súgott a fülébe. Tamás figyelt, hogy mindenkinek legyen ital a poharában. „Látod, minden rendben, te meg aggódtál…” — mondta a tekintete.
Zsófi megkönnyebbülten lélegzett. Amikor a vendégek jól laktak és megittak, Tamás a hálóból előhozta a gitárt. Pár percig hangolózott, majd belekezdett: „Te vagy számomra az egyetlen…” Szép, mély hangja volt, jól énekelt, meghatóan. Mindenki tudta, hogy a feleségének szól.
Zsófi hallgatta, enyhén ringatta a fejét, majd belekezdett a refrénbe. Szépen és összhangban énekeltek. A dal után néhány pillanatig mindenki hallgatott, majd jöttek az ötletek, mi legyen a következő.
Tamás eljátszotta a „Kis csillagom” kezdő akkordjait, Zsófi kedvenc dalát.
A dal közepén Bori felállt, és kiment a konyhába, becsukva maga után az ajtót.
— Jól énekelsz, Tami. Ez megérdemel egy kortyot — mondta Tibi, amikor a dal véget ért.
— Hozom a főételt — suttogta Zsófi a férjének, és ő is kiment a konyhába.
Bori az nyitott ablaknál állt, cigarettázott.
— Mi a baj? — kérdezte Zsófi, mellé állva.
Bori füstöt fújt ki. A vékony ujjak közt remegett a cigaretta. A hamu lepottyant a párkányra. Bori megtörölte a tenyereAztán Zsófi összebújt Tamással a kanapén, és még sokáig hallgatták, ahogy a ház csendjét betölti a szeretet és a megbocsátás melegének érzése.
