**A boldogság útja**
Bence lassan sétált haza a munkából. Távol volt persze, de a május estéje meleg és csendes volt, szinte szél sem járt. Ilyenkor nem bánta, hogy nincs autója. Lépkedett, élvezve a meleget és a közelgő nyarat.
Egész életében a szüleivel élt a város központjában, megszokta a nyüzsgést és a zajt. De nemrég költözött a külvárosba, egy csendes lakótelepre. Mindig hazajött és azonnal lefeküdt, hogy reggel visszatérhessen a forgalmas, élettel teli belvárosba.
Az ablakon éjszakánként bekukucskált a kíváncsi hold, amit sem fák, sem más házak nem akadályoztak, hiszen Bencének még függönye sem volt. Tizenkettedik emeleti újépítésű lakásban élt, kilátással a mezőre és az erdő távoli falára. Az első időben gyakran felébredt éjszaka, nézte a kék holdfényben fürdő szobát, és nem tudta, hol van. Aztán eszébe jutott, megnyugodott, és újra elaludt.
***
Két évvel ezelőtt még azt sem tudta, hogy léteznek közös lakások. Nem olyanok, mint a régi időkben, ahol egy konyhát tíz háziasszony osztott meg. De egy idegennel lakni, közösen használt helyeket osztani – nem volt kellemes.
Bence egy hétköznapi családban nőtt fel, egy kétszobás, magas plafonos lakásban a város szívében, hosszú, keskeny hallal és egy piciny konyhával. Anyja óvónő volt, apja buszsofőr. Nem éltek fényűzően, de nyaralni a tengerhez el tudtak menni.
Minden egy nap alatt összeomlott. Apja nem szegte meg a szabályokat, megvárta, amíg a lámpa zöldre vált, és elindította a buszt. Hirtelen egy nő, kerekes táskával, az úttestre rohant. Apja fékezett, de lehetetlen volt azonnal megállni. A nő elrepült, mint egy labda, és a kórházba szállításkor meghalt.
Kiderült, hogy a vonatot akarta elérni. A veje megígérte, hogy autóval elviszi a nyaralóba, de végül más lett a terv. Veszekedtek, és a nő, dühösen, a pályaudvarra rohant. Azt hitte, még időben odaér. A vonat persze nem várta meg.
Ugyanaz a veje később a bíróságon ordított, hogy a részeg sofőr ölte meg a szeretett anyóst, és kemény büntetést követelt. Igen, előző este a garázsban mindenki megünnepelte az egyik sofőr nyugdíjba vonulását, persze ittak. De apját reggel orvosi vizsgálaton nem találták ittasnak. Soha nem volt nagyivó. Mégis, a vádiratban valahogy megjelentek az eredmények, mintha átlépte volna a megengedett határt.
Hogy ne hozza bajba a többieket, apja bevallotta, hogy a felesége barátnőjének születésnapján ivott. Mindenkit megmentett, ő meg elült. Anyja aggódott, sírt. Kevés pénz maradt. Egy óvónő fizetése nem túl sok. Bence bejelentette, hogy iskola után nem tanul tovább, hanem dolgozni megy.
— Aha, katonának akarsz menni? Kevés volt, hogy apáddal történt valami, neked is kell? — zokogott az anyja.
Hogy megnyugtassa, Bence ígéretet tett, hogy továbbtanul. Érettségi előtt apja meghalt a börtönben, szívrohamban. Bence, ahogy megígérte, beiratkozott az egyetemre. Két évvel később anyja újra férjhez ment, és elköltözött. Bence egyedül maradt a lakásban. Anyja fizette a lakást, pénzt adott, csak hogy tanuljon. Megtehette. Az új férje nem csak hivatalnok volt, hanem főnök. Bár Bence nem igazán emlékezett rá, ki is ő pontosan.
A diáktársak hamar megtudták, hogy Bencének üres a lakása, és rögtön bulizni kezdtek nála. A vendégszerető házigazda engedte, hogy ott is aludjanak.
Előszak tetszett ez az élet, de aztán a végtelen zajos társaságok untatták. Gyakran idegen fiúkat és lányokat talált otthon, amikor felébredt.
A szomszédok panaszt tettek anyjánál. Ő korán reggel jött, hogy otthon találja a fiát. A bejáratban egy meztelen lányt látott, aki zavartalanul elsétált mellette a fürdőszobába.
Természetesen anyja ordított, mindenkit kizavart, és a fiát megfenyegette, hogy ha nem hagy abba a ivászatot és bulizást, nem kap több pénzt.
Két hétig csend volt a lakásban. Aztán a barátok megjelentek, hogy megünnepeljék valaki születésnapját. Viszonylag csendben viselkedtek, de sokat ittak.
Reggel Bence nem egyedül ébredt. Mellette egy meztelen lány feküdt, aki az ágyban a hasán aludt, arcát a falnak fordítva, vörös haja szétterülve a párnán. Az évfolyamon csak Kis Marinkának volt ilyen haja.
Bence óvatosan kikelt az ágyból, nehogy felébressze. Semmire sem emlékezett, de gondolta, hogy ha történt is köztük valami, aligha húzta volna vissza a boxert.
Körbenézett a lakásban, más senki nem volt ott. Megfürdött, főzött kávét. A szagra Marinka is felébredt, a konyhába jött a hosszú pólójában, és elkezdett hozzá bújni, butaságokat motyogott. Bence eltolta magától.
— Mi bajod van? Tegnap éjjel még azt mondtad, szeretsz — sértődött meg Marinka. — Adj kávét. — És a poharáért nyúlt.
— Ne beszélj hülyeséget — mondta Bence bizonytalanul. — Nem történt semmi. Nem vagyok öngyilkos, ha Pisti megtudja, szétszed.
— Szakítottunk. Nem tudtad? Gondolod, miért ittam tegnap ennyit? Aki a főiskolás Lillával kavart, a gazember.
Kinyomkodta a nyüszítő Marinkát a zuhany alá, üres üveleket dobált a kukába, elmosogatott, kinyitotta az ablakot. Anyja bármikor megjelenthetett ellenőrizni.
Elkéstek az óráról. Marinka moziba akart menni, de Bence elutasította és a tanulmányaira ment. Amikor a barátok érdeklődtek Marinka után, Bence úgy tett, mintha meglepődne: nem ment el tegnap a többiekkel?És amikor a nap lenyugodott, Bence kezében fogta a még meleg teáscsészét, és mosolyogva nézte, ahogy Mariska a kertben játszik a gyerekekkel, végre otthon érezve magát.
