“Várj meg, Virág Eszter!”
Becsengett az óra, az iskola folyosói lassan kiürültek. A tanárok osztályterembe siettek, utolsó percben berángatva a későn maradott diákokat.
Az ajtók mögött fiatal május zöldje susogott, a napsugár csábította az embereket az utcára. Virág Eszter a 7/B osztályterem előtt állt meg. Ő is úgy érezte, akár a diákjai – mindent félre lehetne dobni, hogy a tavaszi Budapesten sétáljon. Mélyet sóhajtott, majd belépett. A hetedikesek zajongva feltápászkodtak.
– Jó reggelt. Üljetek le, kérem – mondta angolul, miközben a tanári asztalhoz sétált.
– Ki hiányzik ma? – kérdezte, gyorsan végigpásztatózva a teremben.
A kiváló tanuló, Tóth Anna felállt, és angolul közölte, hogy Rákóczi beteg, és hiányzik még Lacika Kovács is. Mindig gyorsan reagált, hiszen ő beszélt a legjobban angolul. A teremben elterjedt a suttogás.
– Miska, mi van Lacikával? – kérdezte magyarul Virág Eszter.
Miska Nagy volt Lacika szomszédja.
Az egész iskola tudta, hogy Lacika apja egy éve került ki a börtönből, sehol sem dolgozott, ivott, és kegyetlenül verte a feleségét. A fiú is megkapta a magáét, amikor anyját védte. Lacika gyakran foltos arccal érkezett az órákra. Testnevelés előtt mindig utolsóként öltözött át, hogy a többiek ne lássák a testén a zúzódásokat. De mindenki tudta, mi folyik otthon. Miska mesélte el.
Virág szimpátiát érzett Lacika iránt, sajnálta is. A fiú szép volt, érettebb a koránál. Az ilyen problémás családokban a gyerekek gyorsan felnőnek. Tanulmányilag jól ment neki minden, gyorsan felfogott mindent. Csak az angol nem ment, de igyekezett.
Az egyetem után Virág visszatért régi iskolájába angoltanárnak. Nem akarta egyedül hagyni édesanyját, ezért nem ment el Pestre, nem vállalt magániskolai állást, mint évfolyamtársainak többsége.
A nagyobb osztályokban tapasztaltabb tanár oktatott angolt. Virághoz a középiskolások kerültek. Eleinte persze zavarták az óráit, de aztán megszerették a fiatal tanárnőt. Szigorúan öltözött, de a komolyság mögül gyakran előbukkant a kedves mosolya és a csillogó szemei.
A lányok átvették kezdő tanárnőjük modorát, a fiúk pedig a durvaság mögé rejtetteA folyosón keresztül, ahogyan a napfény benyílt az ablakon, egy gyereknevet kiáltó hang visszhangzott, és Virág Eszter mosolyogva fordult vissza a később is mindig emlékezetében maradt pillanat felé.
