Az első egyetemi órán két lány azonnal észrevette egymást. Mindketten csinosak, valahogy hasonlító külsővel. Azóta mindig együtt látták őket.
Boglárka úgy érezte, többet érdemel, mint hogy egész életét egy kis vidéki városban tölthesse, mint a szülei. Anyukája eladó volt, apja építőmunkás, persze, ivott. Amikor befejezte a középiskolát, bejelentette, hogy felmegy Budapestre tanulni.
A szülők sóhajtoztak, de nem próbálták lebeszélni. Úgy gondolták, talán neki több szerencséje lesz, mint a nővérének, aki rosszul ment férjhez, és most egyedül nevel két gyereket. Nem tudnak sokat pénzt küldeni, de palackozott gyümölcsöket és zöldségeket a kertből feladnak, ha van rá alkalom. A szomszéd épp a budapesti vonalon dolgozott kalauzként.
Budapestre érve Boglárka elhatározta, hogy mindent meg fog tenni, hogy ne kelljen hazamennie. És Katalinnal is azért barátkozott össze, mert az igazi budapesti lány volt. Apja orvos, anyja közgazdász. Tisztességes, értelmiségi család.
Katalin együttérzett Boglárkával, aki ezt kihasználta. Ha panaszkodott, hogy a csizmája kilyukadt, de nincs pénze újra, Katalin azonnal kölcsönadott egy pár helyett. Nincs mit felvenni egy bulira? Katalin odaadta az új ruháját, szerencsére ugyanolyan volt a méretük. És Boglárka gyakran aludt a barátnőjénél, főleg vizsgaidőszakban. A kollégiumban nem lehetett tanulni.
Boglárka utálta a tanulást, de mégis a könyvek felett görnyedt, pedig inkább bulizni járt volna. Nem baj, majd ha elvégezte az egyetemet, és Budapesten marad, akkor majd jól kipótolja.
Katalinnak ellenben minden könnyen ment, erőfeszítés nélkül. Boglárka irigykedett, bár nem mutatta. Ahogy ez szokott lenni, mindketten ugyanabba a fiúba szerettek, aki sportos és jóképű volt. Ő egy katonai városból érkezett Budapestre, ahol apja szolgált. Hamarosan hármasban jártak mindenhová.
“Péter, velük hogy vagy, felváltva vagy egyszerre? Adjál már abból az egyikből!” – ugratták a fiúk.
Még a tanárok is viccelődtek, és megkérdezték, melyik lányba szerelmes.
Péter nem foglalkozott a csipkelődéssel. Neki a nyugodt, lágy Katalin tetszett jobban. De nem mutatta, nehogy azt higgyék, csak a budapesti lakcím miatt választotta.
Az előadásokon gyakran véletlenül hozzáérintette térdével a lány combját, vagy meghajolt felé, mintha valamit mondana. Amit mások nem vettek észre, Boglárka azonnal megértette a feszült, megmerevedett arcokból. És ömlött belőle a harag az igazságtalanság miatt. Nem elég, hogy Kati Budapesten született, jó családba, még a legjobb fiút is magába szerette.
Péternek elege lett a titkolózásból, bevallotta Katalinnak a szerelmét, Boglárkának pedig egyre többször jelezte, hogy ő a harmadik kerek. A társaság szétesett. Boglárkának ez nem tetszett. Katalint sem akarta elveszíteni, de Pétert sem akarta neki engedni.
És elkezdett egy tervet szőni, hogyan állítsa vissza az igazságot, hogyan akadályozza meg a szerelmesek kapcsolatát. Nyíltan nem lehetett cselekedni, úgy kellett eljárnia, hogy összevesznek és szakítanak. Nem volt idő vesztegetni. A harmadik év vége felé jártak, csak a vizsgák maradtak. Mi van, ha még az utolsó év előtt összeházasodnak?
“Bárcsak eltörné a lábát, és otthon ülne. Nem. Akkor Péter kezében hordozná. Inkább pattanásai legyenek… Veszek neki epreBoglárka tervétől ellentétben Katalin és Péter végül újra egymásra találtak, és együtt kezdték meg az életüket a csendes vidéki házban, ahol a múlt sérelmei lassan a szeretet melegébe olvadtak.
