**Szabadság a boldogságért**
Egész évben vágyunk a nyaralásra, készülünk, reméljük, hogy onnan boldogan térünk majd haza. De gyakran pont az ellenkező történik…
Már májusban Gergő és Zsófi elkezdte tervezni a nyaralást. Választgatták, hová mennek, hol szállnak meg. Zsófi a Balaton homokos strandjàra vágyott. Ott sekély a víz, meleg, tökéletes a kis Márk számára.
– Gyerekkel akarsz menni? – kérdezte ridegen Gergő.
– Mintha csak az én gyerekem lenne. Igen, miért? Mások újszülöttel is mennek.
– Ha nincs, aki vigyázzon rá. De nekünk ott anyukám. Kérjük meg, vigyázzon az unokájára, nem fog nemet mondani. Minden éjszakai ébrenlét, pelus és hiszti velünk lesz. Az milyen nyaralás lesz?
Zsófi egyetértett a férjével, de nem tudta elképzelni, hogy tíz napra elválik a fiától.
Anyukája Gergőt támogatta:
– Menjetek ketten, pihenjetek. Márk még kicsi, csak kifárasztanátok, és úgyse értékelné.
– Nézd, milyen szállást választottam. És a kilátás? A felső emeletekről látszik a tó – fordította a laptop kijelzőjét Zsófi felé.
– Mit számít a kilátás? A tóhoz mész, nem a szobából nézegetni – válaszolta Zsófi. – Köves a part, nem lehet csak új elterülni.
– Akkor minek a napozóágy? Legalább nem hurcolunk haza homokot a szobába.
Gergő mindig talált érvGergő mindig talált érvét, Zsófi pedig mindig engedett neki, mert annyira szerette – de most már tudta, hogy néha a szerelemnél fontosabb az önbecsülés.
