**Na várjad csak…**
A harmat még ott csillogott a fűszálakon, a köd lassan szállt fel a folyó túlsó partjára, míg a nap már kilendült az erdei fák teteje mögül.
Józsi a tornác előtt állt, csodálta a hajnal szépségét, mélyen belélegezve a friss levegőt. Hátulról pappancs hangja hallatszott. Egy nő, éjjeli ingben és vállára vetett kendővel megjelent mellette.
– Milyen szép ez itt! – sóhajtott Józsi. – Menj már be, megfázol – mondta lágyan, és megigazította a kendőt a nő vállán.
A nő rátapadt, átkarolta a karját.
– Nem akarok elmenni tőled – mondta Józsi, az érzéstől megrekedt hangon.
– Akkor maradj itt. – A nő hangja hívogató volt, mint a szirének éneke. *”Maradok… és akkor mi lesz?”* Ez a gondolat fölébresztette Józsit.
Ha ilyen egyszerű lenne, már régen itt maradt volna. De huszonhárom év házasság nem törlődik el, és a gyerekek… Viki már majdnem felnőtt, többet alszik a vőlegényénél, mint itthon. Hamarosan férjhez megy. Pistának meg még csak tizennégy éves, a legnehezebb kor.
Egy sofőr mindenhol talál munkát, de itt nem keresne sokat. Most úgy szórja a pénzt, drága ajándékokat vesz Marikának. De mi lesz, ha fele ennyit fog kapni? Akkor is ugyanúgy fogja szeretni? Kérdés.
– Ne kezdd, Marika – intett le Józsi.
– Miért ne? A gyerekek felnőttek, itt az idő, hogy magunkra gondoljunk. Maga is mondta, hogy csak megszokásból él a feleségével. – Marika sértődötten elfordult.
– Ha tudtam volna hamarabb, hogy találkozom veled… – Józsi hangos sóhajtásba fojtotta a mondatot. – Ne haragudj. Mennem kell, már így is elkéstem. – Meg akarta csókolni a nőt, de az elfordította az arcát. – Marika, haza kell érnem este. Rakomány van, szerződés.
– Csak ígérgetsz. Hazajössz, felkavarja a lelkem, aztán sietsz a feleségedhez. Elegem van az egyedüllétből, belefáradtam a várásba. Miska régóta meg akar nősülni.
– Akkor menj hozzá. – Józsi vállat rántott.
Még akart mondani valamit, de meggondolta magát. Lassan lesétált a tornácról, bekanyarodott a ház mögé, és a kertészeten át elindult a körút felé, ahol a kamionja várt. Szándékosan ott hagyta, hogy ne keltsen fel senkit hajnalban.
Bemászott a kabinba. Általában Marika elkísérte, és búcsúcsókot adott. De ma nem jött utána, láthatóan komolyan megbántódott. Józsi elhelyezkedett, becsukta az ajtót. Mielőtt beindította volna a motort, felhívta a feleségét. Marika előtt nem mert telefonálni. A készülékből hideg hang válaszolt: a telefon ki van kapcsolva… Nem voltak fel nem vett hívások sem.
Letette a telefont, beindította a motort, hallgatta mély, erős zúgását. A kamion megremegett, mintha lezuhanyozta volna magáról az álmosságot, és lassan elindult, ringatózva a földúton. Józsi rövid búcsúdudát adott, és beletaposott a gázba.
A nő a tornácon összerázkódott, hallgatta a távolodó motort, majd visszament a házba.
A rádióból a mély hangú énekes énekelt: *”Édesem, édesem, édesem, földi angyalom…”* Józsi magában énekelt, a hátrahagyott nőre gondolva. De hamarosan a család jutott eszébe: *”Mi történik otthon? Másnapja nem érem el őket. Hazaérek, összeszedem őket…”*
Közben Marika, Józsi felesége, felébredt az altatásból a kórházi ágyon, és rögtön minden eszébe jutott…
***
Több mint húsz éve éltek együtt, pontosabban huszonnégy. A férje kamionos, jól kereste a kenyerét, erős család, nagy lakás, két gyerek. Viki már felnőtt, hamarosan férjhez megy, külön fog élni, fodrászként dolgozik. Pistának még csak tizennégy éves, tengerész akar lenni.
Aztán egyszer csak ez a telefonhívás. Először azt hitte, valami tréfa, vagy téves szám.
– Jó napot, Marika. Várja a férjét? Hát ő még mindig késik… – a hang selymes volt, mézes, mint a szirup.
– Mi van vele? – vágott közbe türelmetlenül Marika, azonnal balesetre gondolva. Hosszú út, bármi megtörténhet. Drága árut szállít, felelősség.
– Megtörtént. A szeretőjénél van – nyávogta a hang.
– Ki ez? – kiáltotta a készülékbe Marika.
– Na várjad csak, várjad… – női nevetés hangzott a telefonban.
Marika letette a telefont, megszakította a hívást. De a nevetés tovább csengett a fülében. Pánik fogta el. A gondolatai kavargtak, a baleset képei és a másik nő a férje karjaiban váltakoztak. Ki más ismerhette a számát, hogy Józsi úton van? Csak maga a szerető. Hogy merte felhívni, kinevetni őt!
Felhívta a férjét, de azonnal letette. És ha épp vezet? Mit mondana neki? Nem zavarhatja. Hazaér, akkor beszélnek. Próbált elterelni a figyelmét, házi munkát végezni, de minden kiesett a kezéből. A fülében tovább csengött a nyávogó hang és a gúnyos nevetés.
Rosszul esett, hogy se Viki, se Pista nem volt otthon. Viki a barátjával volt valahol, Pista pedig a napokban osztálytársával bulizott.
El kell vonnia a figyelmét, különben megőrül. Marika átöltözött, elindult a boltba, majonézt, hagymát és sört akart venni Józsinak. A hétvégén szeretett meginni egy-két üveggel. Holnap már nem lesz rá ideje, főzni kell. Józsi megígérte, hogy estére hazaér. *”És ha nem jön haza?”* – kérdezte egy belső hang, de Marika elnyomta.
Úgy döntött, sétál a szupermarketig, lenyugtatja az idegeit. De messze volt, ezért egyIván megszorította a kezét, és Marika tudta, hogy végre talált valakit, aki tényleg számít rá.
