“Változás”
– Zsófi-í-í… – nyöszörgött a telefonba Lili.
– Miért bőgsz? Mondd már el, mi történt? Vagy Norbival van valami? Lili, miért hallgatsz? – kiabált a kagylóba Zsófi.
– Üh-üh… Balázs… A-á-á… – kezdte el újra Lili.
– Balázzsal történt valami? Balesetet szenvedett? – Zsófi elképzelte, ahogy Lili csóválja a fejét, mintha valahogy látná őt.
– Na jó, elszakadt a cérna. Leteszem, hallod? Tíz perc múlva ottem, várj! – mondta Zsófi, várva a választ, de csak a sírást hallotta. Mikor rájött, hogy többet nem kap, letette.
Gyorsan átöltözött, megfogta a táskáját, megnézte, nem felejtette-e otthon a telefont és egyéb apróságokat, majd kilépett a lakásból, bezárva az ajtót. Lili egy megállóra lakott, így Zsófi sietve indult gyalog, néha futva, közben szidta a fecsegő Lilit: „Mindig képtelen megmondani, mi van. Megkapja, ha fölöslegesen hívott a házból…”
Öt perc múlva már az előszobában állt és nyomkodta a kaputelefont. A készülékből valami recsegés hallatszott.
– Lili, nyisd ki, én vagyok! – kiáltotta Zsófi.
A készülék ismét recsegett, majd egy hangjelzés és a kódzár kattant. Zsófi beugrott a folyosóra. Az ajtó lassan becsukódott mögötte, és sötétség ölelte körül, amely élesen ellentétben állt a napfénnyel. Nem volt ideje várni, amíg a szeme hozzászokik, így a lépcső felé indult, de már az első lépésnél megbotlott, majdnem elesett. Utolsó pillanatban megfogta a korlátot.
– A francba, így még meg is ölhetem magam. Nem lehetne erősebb izzót beb– Ne legyen már ennyire gyenge a lámpa itt – morgott magában, miközben a liftre várt, türelmetlenül dobolt a lábbal, és minden lehetséges forgatókönyvet végigpörgetett a fejében, hogy mi történhetett Liliivel, ismételgetve magában: „Csak mindenki egészséges legyen…”
