Én sem szeretnék veszekedni. De mikor szeretnéd végre felszerelni a polcot?
Szombat reggel, a reggeli után Nikolett nekilátott a lakás takarításának. Gergő kinyitotta a laptopját a konyhában lévő kanapén. Az ő dolga később kivinni a szemetet. Addig is egy közösségi oldalon böngészte a híreket, amikor hirtelen felbukkant egy kép örömében ragyogó barátjáról, Ádámról, akivel együtt végeztek az egyetemen. A kép alatt ez állt: „Hurrá! Végre! Megvan! Beköltöztem! Mindenkit meghívok, hogy együtt örüljünk az új otthonnak. Gyeretek, nézzétek, irigyljétek!” Gergő rákattintott a képre, és meglátta a lakást különböző szemszögből – mindenképpen jól sikerült fotók.
Ez a lakás egy évvel ezelőtt került Ádám kezébe, miután elhunyt a nagymamája. Negyven éve nem volt benne felújítás, a bútorok még a szocialista korszakból maradtak. Ha élni akart volna benne, rengeteg pénzt kellett volna beleöljenek, de nekik erre nem volt lehetőségük. Ádám úgy döntött, nem szenved vele, hanem azonnal eladja. Eddig is gyűjtöttek egy saját lakásra, és a régi örökség eladásával közelebb kerülhettek az álomhoz.
De a felesége, Lili, hirtelen ellenállt. A lakás romokban volt, de a város történelmi központjában feküdt. Azt javasolta, hogy a megtakarított pénzből minőségi felújítást végezzenek, és így sokkal többért tudják majd eladni. Akkor biztosan lesz elég egy két szobás lakásra, ahogy mindig is szerették volna.
Majdnem egy évig tartott a felújítás, de megérte. A lakás felismerhetetlen lett. Ádám mesélte, hogy mennyi rejtett lehetőséget találtak, kreatívan ki is használták őket. Bontottak egy válaszfalat a fürdőszoba és a WC között, összeépítették a konyhát és az egyik szobát, így egy tágas nappalit kaptak. A falakat ügyesen választott tapétával borították, olcsóbb, modern bútorokat vettek minimal stílusban, és így nem lakás lett, hanem egy álom.
A kommentek között nem fogytak ki a lelkes bókok. Mindenki gratulált, volt, aki csodálta, mások irigykedtek, de szinte mindenki feltételezte, hogy ez nem Ádámék egyedülli munkája volt, hanem valami profi tervező segítségével készült.
„Nem, persze utánanéztünk, neten böngésztük a modern lakások képeit, de mi csináltuk mindent, kivéve a falbontást és a padló munkálatait. Lili tervezte a berendezést, ő választotta a színeket” – magyarázta Ádám a kétkedő embereknek.
Gergő közömbösen gratulált a barátjának, bár természetesen irigykedett is egy kicsit. Ő és Nikolett egy egyszobás lakásban éltek. Gergő apjának egy barátja elköltözött a fiához Amerikába, miután meghalt a felesége. A lakást nem akarta eladni, hátha mégsem találja otthon magát, ezért megengedte, hogy Gergőék ingyen lakjanak benne – de feltétel volt, hogy semmit ne alakítsanak át rajta. Azért nem volt rossz – megházasodtak, és rögtön volt hol élniük, teljesen berendezett lakásban.
Gergő első évben udvarolt is Lilinek, de ő Ádámot választotta. Hülye szerencséje volt. Lilinek mindig is kivételes stílusérzéke volt. A legegyszerűbb ruhák is úgy álltak rajta, mintha divattervezők készítették volna. Még a divathoz nem értő Gergő is észrevette.
Persze, Ádám végezte a nehéz munkát, de az ötletek és a részletek Liliek voltak. De az eredmény fantasztikus lett. Gergő körbenézett a saját konyhájukban. Semmi különös, egy átlagos, kissé unalmas hely. Eddig tetszett, de most, hogy meglátta Ádámék lakását…
Nem, de micsoda pasi az az Ádám! Gergő felkapta a laptopját, és berohant a szobába, teljesen elfeledkezve arról, hogy takarítás közben jobb, ha Nikolettel nem zavatják. Hagyja, hadd lőjjön ki egy kicsit, hadd nyugodjon meg…
Nikolett a lábujjhegyen állt, kinyújtott karral óvatosan port törölt le a falra szerelt polcról. Gergő újra meg újra elismerően nézte, milyen szép alakja van a feleségének. Ekkor meglódult a polc. A csavarok meglazultak, és már alig tartották. A könyvek halomba hevertek a padlón.
Már hátra akart lépni, mielőtt Nikolett észreveszi, de ekkor a felesége hirtelen megfordult, és elfújta az arcába eső hajtincsét.
– Mit bámulsz? Inkább rögzítenéd a polcot!
– Meg akartam mutatni… Nézd már meg, milyen felújítást csinált Ádámék a nagyi lakásában. Én sem utasítanám vissza egy ilyen lakást… – mondta, majd elhallgatott, amikor meglátta Nikolett kifejezését.
– Mutasd – kérte Nikolett.
– Tessék, nézd – Gergő készségesen fordította felé a laptop kijelzőjét. – Nem– Nekünk is ilyen kellene, de először a polcot kéne megcsinálni – mosolyodott el Nikolett, és Gergő belátta, hogy egy stabil polc sokkal fontosabb, mint álmodozni a tökéletes lakásról.
