“Nekem szülj! Tudod, hogy én nem tudok gyereket szülni… Nekem szülj gyereket! Tudod, hogy én nem lehet gyerekem…”
Az egyetem első napja előadással kezdődött. Lili sokáig bolyongott a folyosókon, míg végül megtalálta a megfelelő termet. Alig ült le az első sor szélére, amikor belépett az oktató. Bemutatkozott, és elmagyarázta, mivel fognak foglalkozni az év során. Említtette, hogy a vizsgákra minden kérdés az előadásokból kerül ki, a tankönyvekben nem találhatóak meg. Azt tanácsolta, jobb most eljárni az órákra, minthogy utána az interneten keresgéljenek válaszokat a vizsgaidőszakban.
Ekkor kinyílt az ajtó, és a termet egy ragyogóan szép lány lépett be. A teremben kuncogás tör ki. Az oktató azonnal felé fordult.
– Az előadásra jött? Hogy hívják? – kérdezte szigorúan.
– Szabó Nikolett, – válaszolta a lány nyugodtan, egyáltalán nem zavartan.
– Nos, most még elnézem, Nikolett. Legközelebb próbáljon meg nem késni. A későknek nem engedem meg, hogy részt vegyenek az óráimon. – A csöndes terem felé fordult. – Ez mindenkire vonatkozik! Amit eddig mondtam, azt nem ismétlem meg, kérdezzék meg később valakitől. Üljön le. Szóval…
A lány az első sor felé indulva próbált nem kopogtatni a magas sarkain. Lili odébb húzódott, helyet csinálva neki.
– Szia! Mit magyarázott itt? Megijesztett? – suttogta a tűz madárához hasonló diák.
– Csitt, ki fog rúgni, – sziszegte rá Lili.
A szünetben megismerkedtek. Niki Pest megyéből jött, vonattal utazott naponta Budapestre. Az első napon becsúszott az idő, így késett. Lili Egerből érkezett, a kollégiumban lakott.
Niki ragyogó, vidám természetű volt, a tanulást könnyedén vette, nem görcsölt a jegyeken.
– Mit számít, kék vagy piros diplomát kapok? A lényeg, hogy jól férjhez menjek, jól elhelyezkedjek, – mondta Niki.
– Anyámnak megígértem, hogy jól tanulok. Egyedül nevelt fel. Ő is felvették az egyetemre, beleszeretett, teherbe esett. A fiú, az apám, megígérte, hogy feleségül veszi, de mégsem tette. Mikor megszülettem, anyám otthagyta az egyetemet. Fél, hogy ugyanaz lesz velem is. Tudom, milyen nehéz volt neki. Azt akarom, hogy büszke legyen rám, ne sírjon miattam.
– Jaj, dehogy. Így kiszáradsz a könyvek között. És mikor élsz? – ellenkezett Niki.
– Ha megvan a diplomám, akkor élek, – nevetett Lili.
A tanuláshoz és az élethez való különböző hozzáállásuk ellen a lányok mégis barátok lettek. Lili minden előadáson megjelent, a jegyzeteit megosztotta Nikivel is. Általában segített neki a tanulásban, fedezte, ha Nikinek más volt a fontos. Niki a táncos bulikra járt, fiúkkal randevúzott, nem tagadott meg semmit. Sokan próbálták felnyitni Lili szemét, hogy a „barátnője” kihasználja.
– Na és? A barátság ritkán önzetlen. Vannak, akik használják a másikat, – válaszolta Lili.
A negyedik évben Niki szerelmes lett, és teljesen elhanyagolta a tanulást. Ha nem lett volna Lili, kizárták volna az egyetemről. Az utolsó év elején Niki „beesett”.
– Csendben akartam abortuszt csinálni, de András megtudta, ordított. Szóval, férjhez megyek. Te leszel a tanú a lagzin. És ne vitatkozz, – közölte a barátnőjével.
Szilveszter előtt nagy lagzit tartottak, a szigorlatok előtt pedig Niki megszülte a fiát. A vizsgákra fáradt, összefüggéstelenül beszélve érkezett. Az oktatók szánalomból hármasokat adtak.
Lili piros diplomát kapott, hazakészült Egerbe.
– Mi van veled? Ezzel a diplomával Budapesten minden ajtó nyitva áll. Mit kezdesz EgDe hosszú évek után, amikor Sára már saját családjával élt, egy véletlen találkozán kiderült, hogy a három nagymama között mélyebb titok is rejtőzik, de ezt már egy másik történet meséli el.
