A szegénység ellenszere
Luca és András még az egyetemen ismerkedtek meg. Mindketten a kollégiumban laktak. Azonnal tudták, hogy együtt lesznek, hogy csak az egyetem után kezdenek el komolyan tervezni. Ám az élet, mint mindig, keresztbe tett a szerelmesek egyszerű tervein. Luca az utolsó évben teherbe esett.
— András, mit csináljunk? — kérdezte kétségbeesetten Luca. — Tudod, milyen szigorú az anyám! Alig engedett el tanulni. Megígértem neki, hogy nem leszek olyan, mint ő, hogy nem szülök gyereket férj nélkül. És most? Hogy mehetek haza? Anyám kicsinál. — Harapdálta az ajkát, nehogy sírva fakadjon.
András is megijedt, de férfiasan döntött, megmentve szerelmese becsületét. A szülei nem szabtak feltételeket, mikor a nagyvárosba engedték tanulni, és most, látva Luca kétségbeesését, feleségül kérte. A záróvizsgák előtt álltak, esküvőre nem volt idő.
Felhívták a szüleit, és András mindent bevallott. Azt mondta, hogy az egyetem után hazatérnek a diplomával és mint házaspár. Természetesen leborgolták őket, de mit tehettek? Hagyták, hogy együtt jöjjenek.
Luca elbújt András mögé, aki eléje állt, mikor a szűk előszobában a szülei fogadták őket. Az apja komor arcot vágott, az anyja csak csóválta a fejét, és megdorgálta a fiatalokat, hogy túl korán vágtak bele a gyerekvállalásba, hogy házasodtak szülői áldás nélkül. Ez nem jó kezdet. Sóhajtottak, morogtak, de végül úgy döntöttek, segítenek a fiataloknak talpra állni. Eladták a nyaralót, összekapargatták, amit tudtak, és vettek nekik egy egy szobás lakást.
— Amennyit tudtunk, segítettünk. A többit nektek kell megoldanotok — mondta búcsúzóul az apa.
Két hónap múlva Luca megszülte a kislányukat.
András dolgozott, de a pénz sosem volt elég. A szülők mindent odaadtak, amit tudtak. Szégyellte továbbra is segítségért kuncsorogni, eljött az idő, hogy saját lábra álljon. Ekkor egy régi iskolatárs felajánlotta neki, hogy álljanak neki számítógépeket értékesíteni.
— Most a legjobb idő erre. Mindenki számítógépet akar. Nekem vannak kapcsolataim beszállítókkal, megegyezem velük. Jókor jöttél! Te értesz hozzá, én még csak tanulgatom. Mi ketten felforgatjuk a piacot! — győzködte a volt osztálytárs.
A kilencvenes évek és a rablólovagok már elmúltak. Volt kockázat, de most már minden legális volt, megérte próbát tenni. András beleegyezett. Csak nagy összegű kölcsönre volt szüksége, hogy induló tőkéje legyen és egyenlő partner lehessen.
Rossz minőségű gépeket vettek, de olcsón. András megjavította őket, feltöltötte szükséges programokkal, és többszörös áron adták el. A dolog jól működött. András nemcsak visszafizette a hitelt, hanem egy kétszobás lakást is vett.
A kislányuk már nagyobb lett, ideje volt bölcsődébe adni. Luca pedig munkára vágyott.
— Miért nem maradsz otthon? Elég a pénz. Mire van szükséged? — morgott András. — Itt lenne az ideje a fiúnak.
— Hagyd, hogy egy kicsit pihenjek. Még mindig a pelenkától nem tudtam elszakadni. Az egyetem után egy napot sem dolgoztam. És Zsófikának sem árt a más gyerekekkel. Majd az iskolában hogy lesz? — győzködte Luca.
De a bölcsődébe nem vehették csak úgy be a gyereket, nem volt hely. Luca ajánlatot kapott, hogy dajkaként dolgozzon, akkor vehetik a kislányt is. Nem gondolkodott sokat, rögtön elfogadta.
— Felsőfokú végzettséggel dajkának? Ne csinálj szégyent! — dühöngött András.
— Ne haragudj. Ez csak egy évig lesz, amíg Zsófit felveszik. Aztán felmondok, és rendes munkát keresek. Így a lányom mindig a szeme előtt lesz. Nem jó ez? — nyugtatta Luca.
Akkor még nem volt jellemző a távmunka, az internet lassú volt. András morogva, de beleegyezett.
Az üzlet jól ment, a versenytársak irigységét és haragját kiváltva. De egy nap minden összeomlott. Éppen vásároltak egy új szállítmány laptopot, amikor éjjel mindent elloptak, és a betörést tűzzel próbálták elfedni. Nemcsak az egész gépparkot vesztették el, hanem adósságba is kerültek.
A társa inni kezdett. András nem, neki családja volt. De a számítógépekért felvett kölcsönt vissza kellett fizetni. Eladhatták volna a lakást, de akkor hol laktak volna? Újra a szüleik elé álljanak?
András munkát keresett. Az üzleti világgal már nem akart foglalkozni. Mint mindig, a szerencse segített. Az úton egy autó elakadt. András meglökte, és észrevette, hogy a hátsó ülésen egy processzor hever. Beszélgetni kezdett a sofőrrel, aki megtudva, hogy András számítógépes szakember, állást ajánlott neki. A cégnél sok gépet kellett beállítani, javítani, egyszerű programokat írni. Pont azt, amit András szeretett is csinálni. Beleegyezett.
Fokozatosan visszafizette a tartozást. Az élet rendeződött. A lányuk felnőtt, egy év múlva érettségizett, majd az egyetemre készült. Úgy tűnt, minden bajnak vége.
Aznap András később ért haza a munkából. Luca vacsorát készített, Zsófi és barátnője zenét hallgattak. Aztán a barátnő hazament.
— Anyu, elkísérjem? — kiáltotta be az előszobából Zsófi.
— Azonnal jössz vissza! — kiabált utána Luca, de a lányok már becsapták az ajtót.
Luca lekapcsolta a gázt, és leült a tévé elé. Valami filmet nézett. Annyira belefeledkezett, hogy észre sem vette, mikor jött haza András.
— Miért ilyen csend van? Zsófi nincs itA Toshka nevű kismacska lassan-készen megtanulta, hogyan lehet a legjobb gyógyír a szív sebeire, és bár Zsófi hiányát soha sem töltötte be, mégis új örömöt és meleget hozott Luca és András életébe.
