A „Álom” kanapé
Bálint és Réka már két éve jártak. Réka gyakran aludt nála, amikor Bálint anyukája a nyaralójukba vagy barátnőjéhez utazott Szegedre. Mindketten várták és becsülték ezt a múló időt. De a nyárnak vége lett. Szeptember még meleg napsütést hozott, de hamarosan jönni fog az őszi eső. Anyuka többé nem ment ki minden hétvégén a nyaralóba. Most már csak arra kellett várniuk, hogy Szegedre utazzon. De ez nem gyakran történt meg.
A szerelmesek elbúsultak.
– Bálint, nem szeretsz? Nem akarsz velem lenni minden jóban-rosszban? – Réka finoman célzott arra, hogy ideje lenne a házasságról gondolkodni.
Az utcában álltak a lány háza előtt, és már fél óra óta nem tudtak elválni egymástól.
– Honnan veszed? – Bálint egy lépést hátralépett és Réka szemébe nézett. – Most is elvinélek a hivatalba, de hol fogunk lakni? Albérletet jelenleg nem engedhetek meg magamnak, neked még egy év van hátra az egyetemről. Hacsak nem vállalod, hogy anyukámmal élünk. A te szüleiddel sem lehet. Túl kicsi a lakásotok. Várjunk még egy kicsit. Ha lediplomázol…
– De nem bírom már, hogy így váltunk el minden nap, és csak várom, hogy anyukád elutazzon valahova. A szüleim is kérdezik, miért nem kérsz meg. – Rékának könny szökött a szemébe.
– Rékám, ígérem, kitalálok valamit. Nagyon szeretlek.
– Én is téged – rebegte Réka.
– Jó. Gyere – mondta Bálint, és határozottan megfogta Réka kezét.
– Hová?
– Hozzád. Megkérlek a kezedet a szüleidtől. Vagy meggondoltad magad?
– Menjünk! – lelkesedett Réka.
Így kéz a kézben vonultak be a lány lakásába.
– Jöjjenek csak, fiatalok – fogadta őket anyuka, kedvesen mosolyogva.
Az asztalon már négy csésze és egy tál sütemény várt rájuk, mintha előre tudták volna, hogy jönnek.
– Láttam az ablakból, hogy fél órája búcsúzkodtok – nevetett anyuka, amikor Réka meglepődött tekintetét észrevette. – Elég volt az utcán kószálásból. Jön a tél. Tudjuk, hol alszA kanapé továbbra is ott maradt velük, mint néma tanú a boldog és nehéz pillanataiknak, míg egy napon, amikor az unokák már rajta ugráltak, Réka és Bálint egymásra mosolygva emlékeztek vissza, hogy valaha mindez egy álomnak tűnt.
