Csöppet sem szerette Viktória a testét. Már kislány korában is pufi volt, és irigykedett a vékony osztálytársaira. Hiába próbált mindenféle diétát, a súlya nem akart lemenni.
“Ne kínozd magad. Egyél normálisan. Aki úgyis szeretni fog, az nem a külsőddel fog törődni, hanem a jellemeddel,” vigasztalta az apja. “Anyád sem volt soha vékony, de attól még szerettem. Egy nőnek puha és kényelmes testalkatúnak kell lennie.”
“Jó neked mondani. Te meg tudsz enni tíz sütit is, és nem hízol egy grammot sem. Miért nem örököltem tőled?” panaszkodott Viktória.
“Mi ez a hirtelen fogyókúra? Talán beleszerettél valakibe?” kérdezte egyszer csak az anyja.
Viktória lehorgasztotta a fejét.
“Én is szerelmes voltam középiskolában, szenvedtem. De neki a legszebb lány tetszett az osztályban. Aztán érettségi után nem láttam többet, és elmúlt. Öt-hat év múlva véletlenül összefutottunk az utcán. És tudod mit? Örültem, hogy semmi nem lett belőle.”
“Miért?” kérdezte Viktória.
“Feleségül vette azt a széplányt. De ő csak a ruhákra költötte a pénzt, ő meg keveset keresett. Aztán valami csalásba keveredett, elloptak egy csomó pénzt. Bebörtönözték. Mikor kijött, teljesen más ember volt. A felesége elvált tőle, munkát sem kapott, inni kezdett. Pedig milyen szépen kezdődött,” sóhajtott az anyja.
“Velünk sem volt egyszerű, főleg mikor megszülettél. De megoldottuk. Szóval, ha ő nem választ téged, lehet, hogy így jártál jobban. Nem neked való,” fejezte be az anyja.
“De ha téged választott volna, akkor nem lopott volna, és nem került volna börtönbe,” gondolkodott Viktória.
“Engem nem választhatott. Neki a szép, vékony lányok jöttek be. És ha mégis engem választott volna, előbb-utóbb megcsalt volna. Így is úgyis váltunk volna. Viszont akkor nem találkoztam volna apáddal,” mosolygott az anyja. “Minden jóra fordul.”
“De én akkor is fogyni akarok,” mondta makacsul Viktória.
Egész este a neten böngészett diétákat és nézegette a sikeres fogyókázásokról szóló képeket. Ha nekik sikerült, neki is fog.
Reggel, ahogy felébredt, nyújtózkodott, és ránézett az órára. Még van idő elheverészni. Aztán eszébe jutott, hogy tegnap este úgy döntött, új életet kezd. Az ablakhoz lépett. Felhős volt az ég, nemsoká esni fog. “Talán holnap kezdem, ha szebb az idő? Nem – gondolta Viktória –, különben sosem kezdem el.” Határozottan felvette a edzőruháját.
Az utcán alig jártak emberek. Ez jó, senki sem látja. És Viktória lassan elindult futni a ház elől.
Hamarosan elálHamarosan elálmosodott, de nem adta fel, mert tudta, hogy egy nap minden fáradság megtérül, és pontosan így is történt.
