Az első palacsinta összegyűrődött
Boglárka csinos, huszonhét éves lány volt. Az élete úgy zajlott, mint a legtöbb nőé: „Választunk, választanak, de ritkán találkozik a kettő…” Sok fiúnak tetszett, de a legtöbbjük csak egy éjszakára akarta. Minek vesztegetni az időt? Manapság sietni kell, különben más elkapja a lehetőséget.
Boglárka női birodalomban nőtt fel. Nagymamája és édesanyja nevelte, két művelt, igazságos asszony. A nevét is a dédanyjáról kapta, aki még a nemesi nevelőintézetben tanult, a régi idők Magyarországán.
Nagypapa korán elhunyt, anyukája pedig tizenkét éves korában vált el a férjétől. Kislánykora óta szeretett olvasni, ahol romantikus hősök védték szerelmüket, mindent megtettek, hogy megóvják őket a hidegtől, az éhségtől és a bajtól. Boglárka is ilyen szerelmet akart, tiszta és önzetlent, holdfényes sétákkal és lopott csókokkal. Modern lány volt, mindent tudott, de a szíve mégis erre vágyott.
A mai fiúk viszont már nem ismerik az udvariasságot, türelmetlenek és mohók. Egyetlen rózsát hoztak az első randin, de a csók után már máris a testi örömök felé hajlottak. Aztán még a virág is csak fontos dátumokra maradt. Persze, ha egyáltalán eljuttak az esküvőig.
Nem volt bennük romantika. Pedig sok lánynak tetszett ez a gyorsaság. Minek vesztegetni az időt társalgásra, ha az testi örömökre is fordítható?
Boglárka nem volt hajlandó ilyen futó kapcsolatokra. Szíve hevesen vert, pillangók repkedtek a gyomrában, majd fájdalmat érzett, amikor szerelme egy másik lánnyal feküdt le. A férfiak siettek élni, amíg lehet – mert jön majd a feleség, a gyerekek.
Minden barátnője régen férjhez ment, gyereket szült, majd elvált, újra házasodott, és újra szült. Fáradtan kérdezték Boglárkától: mikor találja meg ő is a hercegét? Csak hát az az egyet, akit a sors neki szánt, mintha könyvből pottyant volna ki, eltűnt valahol. Mi van, ha soha nem találkozik vele?
Az álmok szépek, de az idő múlik. Körülötte egyre kevésbé voltak szingli fiúk, inkább elváltak. A várakozás belefárasztotta. A szíve viszont szerelmet akart. Aztán találkozott egy helyes sráccal, akinek volt autója és lakása is. Miért ne lenne jó férj? Boglárka beleugrott a szerelembe, mint a vízbe.
Az idő múlt, de Sándor nem hívta el a feleségül. Aztán kiderült, hogy házas. Nem tervezett gonoszságot, nem is titkolta – csak elvesztette a fejét a szerelemtől. Boglárka meg nem kérdezett. A feleségével amúgy sem lakott együtt, az elválást meg nem sikerült megoldani – csak most, hogy Boglárkát megismerte, mindjárt intézi holnap.
Boglárka boldog volt, még azt sem kérdeMegkérdezte végül, hogy van-e gyereke, és mikor kiderült, hogy van, mégsem hagyta ott, mert úgy neveltek, hogy szeretettel kell kitartani a nehéz időkben is – de évek múltán rájött, hogy az első szerelmet néha inkább el kell engedni.
