**Ház a Reménynek**
Bence mindig büszke volt a bátyjára, és már kiskora óta példaképnek tekintette. Az asztalnál csak azt ette, amit Andris, még ha nem is ízlett neki. Ha a bátyja sapka nélkül rohant ki az utcára, ő is letépte a fejéről. Anyukája mindig rászólt Andrisra, hogy vegye fel azonnal, különben Bence megfázik.
Hat év volt köztük, de Bencének ez egy egész életnek tűnt. Miért nem születhetett ő is csak három évvel korábban? Andris a barátaival ment játszani, de az öccsét soha nem vitte magával.
“Én nem vagyok a dadusod. A srácok kinevetnének, ha veled járnék,” mondta leereszkedően.
Bence elkezdett zokogni.
“Fejezd be! Különben többé nem rajzolok veled.”
És Bence azonnal elhallgatott, mintha kikapcsolták volna.
Andris gyönyörűen rajzolt. Bence elbűvölten figyelte, hogyan szalad a ceruza a papíron, próbált utánzani, de csak firkálások lettek belőle. Akkor Andris leült mellé, és türelmesen megmutatta, hogyan kell fogni a ceruzát, milyen erővel nyomni. Így ültek egymás mellett, és ezek voltak Bence legboldogabb percei, amikért mindent megadott volna.
Persze, veszekedtek is, néha még verekedtek is. Bence gyakran kapott a bátyjától. Tehetetlenségében bosszút állt: elrejtette a ceruzáit, bajuszt rajzolt a portréira az albumba. Andris megpofozta, “törpének” vagy “kutyának” nevezte, amit Bence utált.
Egyszer mégis magával vitte a parkba, ahol a környék fiúi lógtak. A bokrok mögött cigarettáztak.
“Ha a szülőknek elmondod, kitépem a lábad,” morogta Andris, és Bence nem kételkedett benne, hogy meg is tenné. Még akkor sem panaszkodott, ha Andris nagyon durván bánt vele.
Az iskolában mindenki tudta, hogy Bence Andris öccse, ezért nem bántották. Andris nem volt igazi rosszfiú, de félt tőle mindenki. Birkózott, és vérig tudott harcolni. Kevesen mertek vele szembeállni.
Bence kérte anyukáját, hogy ugyanabba a szakkörbe írassa, de ahogy a rajzolásnál, itt sem ment neki. Nem szerett**Ház a Reménynek**
…De amikor végül megszületett a kislányuk, és Bence a karjában tartotta, úgy érezte, hogy Andris is mosolyog rájuk valahonnan, és ez volt a legszebb ajándék, amit valaha kaphatott.
