Most mindjárt más lesz minden. Megígérem…
A munkanap már a végéhez közeledett. A bolt zárása előtt még húsz perc maradt. Ilyenkor ritkán jöttek vásárlók. Ez nem egy élelmiszerbolt, ahol öt perc alatt be lehet vásárolni mindent. A háztartási gépeket megfontoltan kell kiválasztani, hiszen nem kis pénzbe kerülnek.
Zsófia végignézett a kiterjedt háztartási gépek boltján. Üres volt. Még az eladók is kimentek a raktárba. Csak a bejáratnál ült a biztonsági őr, és bambán bámulta a laptop képernyőjét. Valami azt súgta neki, hogy a férfi pasziánszozik vagy a híreket olvassa.
Zsófia is a raktár felé indult, hogy felhívja a férjét, megkérje, hámozzon meg krumplit, így kevesebb időt kell majd a vacsora elkészítésével töltenie. A munkaidőben nem engedték, hogy személyes telefonjukat használják a kereskedőtérben. A főnökök bármikor megnézhették a kamera felvételeket, és megbüntethették volna.
Éppen ekkor lépett be egy férfi a boltba, és a tabletkiállítóhoz sétált. Az eladók továbbra sem voltak a teremben. A biztonsági őr kilépett a kis fülkéjéből, és a terem bejáratánál állt meg, figyelve a vendéget. Nem hagyhatta el az ajtó melletti posztját. Zsófia sóhajtott, és a férfi felé indult.
– Miben segíthetek? – kérdezte barátságos hangon.
A férfi hirtelen visszafordult.
– Egy tabletre lenne szükségem. Pont ilyenre – mutatott rá az egyik kiállított darabra.
Zsófia elfelejtett lélegezni. Mintha szellemet látott volna, pedig valójában így is volt. Ő volt az, az elveszett szerelme. Nem tévedhetett. De hogyan? Honnan jött?
A férfi nem várt választ, teljes testével megfordult, és figyelmesen nézett rá.
– Zsófia? Zsófia! Te vagy az? – örült a váratlan találkozásnak.
– Én. Te meg mit keresel itt? A bolt bezár… – Zsófia az órájára nézett, – tizenöt perc múlva.
– Nem érhetek még ide? – Gyorsan végignézett az üresen álló üzleten. – Pedig milyen kár.
– Üzletünk az utolsó vásárlóig nyitva tart. Ajánlhatom ezt a modellt. Nem sokkal drágább, de jobb minőségű – mondta Zsófia, és azonnal szakmai modorra váltott.
– Rendben. Bízom a tapasztalatodban – egyezett bele Gábor.
Zsófia lehajolt, és kivett a polcról egy még csomagolásban lévő tabletes dobozt. – Gyere velem, most azonnal intézzük.
Az asztalnál, a számítógép előtt kezdte el a vásárlást rögzíteni. Reszkettek az ujjai, elhibázta a billentyűket, hibázott. Tudta, hogy látja az állapotát, és ez még jobban idegesítette.
– Menj a pénztárhoz, majd hívok egy pénztárost – Zsófia gyorsan a raktár felé indult, hogy elrejtőzzön Gábor tekintete elől.
Odament a fiatalok csoportjához, akik az asztal körül gyülekeztek, és valamin vitáztak.
– Valaki menjen ki a pénztárba. Megrendeltem a terméket – mondta.
A fiúk azonnal szétszéledtek, egyikük sietve a terem felé indult. Zsófia az órájára pillantott, és az öltöző felé ment. Na jó, lejárt az idő, joga van távozni.
A férjének mégsem hívott. Már teljesen el is felejtette. Zsófiát még mindig rángatta az idegesség. Miért? Miért kellett újra találkozniuk? Remélte, hogy soha többé nem látja. Gyorsan átöltözött, és a hátsó bejáraton, ahol általában az áruátvétel történik, elhagyta az üzletet.
A nedves aszfalt csillogott az utcai lámpák fényében. Már csak szemerkélt az eső, de Zsófia gyalog indult haza. Csak három megálló volt, és szüksége volt gondolkozni, megnyugodni…
***
Azonnal beleszeretett Gáborba, amikor először meglátta. Tudta, hogy utolsó éves, hogy Gábor Tóth a neve, hogy sok lány őrül a jóképű fiúért. De nem tudott mit tenni. Szíve vadDe amikor hazaért, és látta, ahogy a férje türelmesen várja őt az asztalnál, rádöbbent, hogy a múlt már elmúlt, és az igazi boldogságot ott találta, ahol legkevésbé várta volna.
