— Kínos lett ez az egész…
— Hogy érted, hogy a felesége?
— A legszó szerintibb értelemben. Jogi szempontból biztosan, ha kell, megmutat— Mutogathatom a pecsétet az útlevelemben, bár a házassági anyakönyvi kivonatot sajnos most nem hoztam magammal – mondta a nő, miközben egyik kezével a nagy hasát simogatta.
***
— Kislányom, jövő héten munkába utazom, olyan helyre, ahol rosszul jön az érintkezés, úgyhogy ne veszíts el – szólt Nagy László.
— A macskát ne aggódj miatta, átjövök, megetetem, kitakarítom a tálcáját – mormogta Lili, anélkül, hogy felnézett volna a telefonjából.
— A macskáról… – húzta el a szavát László –, Csak annyit, kicsim, neked nem kell ide-oda ingázni a város másik felébe csak egy macska miatt. A szomszédasszony, aki a lépcsőházban lakik, ismerősöm, ő majd benéz néha Cirmihez.
— Kicsit furcsa vagy, apu – nevetett Lili –, Mindent megtesz a szomszédasszonyod, ingyen? Megitatja a macskát, elmég boltba teját, még gyógyszert is hoz neked munka után. Micsoda szerencse.
— Igen, tényleg szerencsénk van…
Nagy Lászlónak hirtelen szégyenérzete támadt, amiért ismét hazudik a lányának. A homloka ráncolódott, és próbált másra gondolni, hogy elrejtse aggodalmát. „Nem sejti semmit, csak viccelődik velem – gondolta magában.”
…Nagy László és Lili anyja hét éve vált el. Békésen, botrány nélkül váltak szét, egyszerűen úgy érezték, szerelmük elmúlt. Miután megbeszélték a lányukkal, nyugodtan bead— Igazán nehéz volt elhinnem, de végül a közös tea és az őszinte beszélgetés után Lili rájött, hogy az édesapja boldogsága mindennél fontosabb.
