**”Ez aztán szerencse!”**
– **Zsófia**, hadd magyarázzam el! – Az ajtóban egy lihegő **László** állt.
– Mit akar tőlem? Menjen a főnökével törődjön!
– Nem érted. Bocsáss meg… Nem érti. Kérlek, zárja be az ajtókat és hívja a rendőrséget. Csak higgy nekem!
Zsófia zavartan nézett a távozó László után. Mi lehet ennek az értelme? Miért viselkedik így egy egyszerű szerelő?
Hirtelen zajt hallott alattuk. Hangos szavak, üveg csattanása, majd László sikoltása:
– **Zsófi**, menekülj!
A lány gyorsan becsukta az ajtót. Nem értette, mi történik, de megfogadta László szavát. Két reteszt húzott rá, majd kulccsal a zárban megfordította a zárat. Reszkető ujjakkal tárcsázta a 112-t.
Kopogás hallatszott, és Zsófia összerezzent. A melléhez szorítva a telefont, reménykedett, hogy mindennek vége legyen.
– Szépségem, ott vagy? Hallunk. Nyisd ki szépen, nem bántunk, ígérjük – egy nyers férfihang szürcsölte be magát az ajtón át.
Zsófia néma volt, alig lélegzett. A hangok elhallgattak, de furcsa zörgés támadt. Valaki a másik oldalról próbálta kinyitni az ajtót.
– Ez a hülye betolta a kulcsot. Hallod? Ne bonyolítsd az életed! Nyisd ki, gyerünk!
– Menjenek el! Hívom a rendőrséget! – kiáltotta Zsófia, de szinte azonnal eltette a kezét a szájára.
– Ezt rosszul tetted, kicsim – mondta a visszataszító hang. – Gyerünk, fiúk. Még visszajövünk, értetted?
Az idegenek lefutottak a lépcsőn. A zaj egyre halkabb lett, majd teljes csend lett. Zsófia fuldokolva roskodott a falhoz, továbbra is a telefont markolva.
Újra kopogtak, és a lány alig hallhatóan felnyögött. De egy szempillantás alatt megkönnyebbülés fogta el, amikor az ajtón kívülről megszólalt:
– Nyissa ki, a rendőrség!
Zsófia a konyhaasztalnál ült, és elmesélte történetét. Egy közrendőr jegyzetelt, míg a másik, nyilvánvalóan magasabb rangú, figyelmesen hallgatott.
– Mondja, ki ez a László, és hol ismerkedett meg vele? – kérdezte a másik rendőr.
– Hat hónapja vettem egy mosógépet. Újat. Múlt hónapban elkezdett ereszteni. A bolt a szervizközpontba irányított, és őt küldték ki.
– Találkoztuk már korábban?
– Nem, dehogy. Akkor láttam először, amikor kijött.
– Tehát beeny– Nagyon köszönöm, hogy eljöttetek – suttogta Zsófia, miközben az ablakon át nézte, ahogy a rendőrautó eltűnik a sötét utcában, de a szívében továbbra is ott rejtőzött a kérdés: vajon miért mentett meg egy olyan ember, aki épp el akarta adni a lelkét.







