**Naplóbejegyzés**
„Szerencse, mi?”
„Zsóka, hadd magyarázzam meg!” – állt a küszöbön, lélegzet nélkül, a kipirult Vilmos.
„Mit akar tőlem? Menjen a főnökével törődni!”
„Nem érted… Bocsáss meg… Nem érti. Kérlek, zárj be minden ajtót és hívd a rendőrséget! Csak higgy nekem!”
Zsóka értetlenül nézett a távozó Vilmosra. Mi lehet ennek az egésznek a jelentése? Miért viselkedik ilyen furcsán egy egyszerű szerelő?
Hirtelen zajt hallott az alattuk lévő emeletről. Hangos üvöltés, üvegtörés, majd Vilmos sikoltása:
„Zsóka, menekülj!”
A lány gyorsan becsukta az ajtót. Nem értett semmit, de mindent úgy tett, ahogy Vilmos mondta. Két reteszt csúsztatott be, majd a kulcsot a zárba dugta. Reszkető ujjakkal tárcsázta a 112-t.
Kopogás hallatszott, és Zsóka összerezzent. A melléhez szorította a telefont, és csak imádkozott, hogy mindennek vége legyen.
„Szépség, bent vagy? Hallunk. Nyisd ki szépen, nem bántunk, ígérem.” – egy nyers férfihang csúszott át az ajtón.
Zsóka hallgatott, alig lélegzett. A hangok elnémultak, de furcsa zajok kezdődtek. Valaki próbálta kinyitni az ajtót a másik oldalról.
„Ez a hülye bekulcsolta. Hallod? Ne bonyolítsd az életed! Nyisd ki, gyerünk!”
„Hagyjatok békén! Hívtam a rendőrséget!” – kiáltotta Zsóka, de rögtön a szájához kapott.
„Ezt rosszul tetted, kicsim.” – mondta a hang. – „Gyerünk, fiúk. Még visszajövünk, érted?”
Az idegenek lefutottak a lépcsőn. A zaj egyre halkabb lett, majd teljes csönd lett. Zsóka a falhoz roskadt, még mindig a telefont markolva.
Újra kopogtak. Zsóka alig hallhatóan felnyögött. De a megkönnyebbülés pillanata jött, amikor az ajtó mögül ezt hallotta:
„Nyissa ki, rendőrség!”
A konyhaasztalnál ült, és elmesélte a történteket. Egy közrendőr írta az állításait. Zsókát még mindig rázta az ideg.
„Meséljen, ki ez a Vilmos, és hol ismerkedtek meg?” – kérdezte a másik tiszt. Zsóka nem értett a rangokhoz, de a feljebbvalója egyértelmű volt.
„Hat hónapja vettem egy mosógépet. Újat. Múlt hónapban elázott. A bolt a szervizközpontba küldött. Vilmost küldték ki.”
„Találkoztak korábban?”
„Nem, dehogy. Most láttam először, amikor idejött.”
„Tehát beengedett egy idegent a lakásába?”
„Miről beszél? Ez hivatalos szerviz. Alkalmazottjuk volt. Nem az utcáról fogtam be valakit.” – Zsóka sértetten nézett a rendőrökre.
Valóban, semmi ok nem volt gyanakodni. Vilmos pontosan megérkezett, magas, sportos fiú volt, céges egyenruhában, hatalmas szerszámtáskával. Alaposan megvizsgálta a gépet, jegyzeteket készített, majd kiállított egy hivatalos papírt. Zsóka aláírta. Semmi gyanús.
„Nos, kész is. Újra fog működni!” – mondta a szerelő, majd egy cetlit nyújtott át.
„Mi ez?”
„Az én telefonszámom.”
„Ez nem szabálytalan a cég részéről?” – lepődött meg Zsóka.
„Ne értsen félre. Ha mégis probléma lesz, a szerviz lassú, de ha engem hív, azonnal jövök.”
Zsóka megkönnyebbült. Logikusnak tűnt, hiszen a szervizbe jelentkezés egy hétig tartott.
De pár nap múlva a gép újra elázott. Nincs más választás – újra Vilmost hívta.
„Megnézem. Ingyen, persze.” – mondta.
„Nem értem, mi baj lehet.”
„Ne aggódjon, tudom a márkát. Sok panasz érkezett rá.”
Mikor végeztek, Vilmos mosolyogva törölte kezel:
„Ennyi. Remélem, nem kell többet jönnöm.”
„Én is remélem. Köszönöm!”
Zsóka, miután szenvedett a géppel, végre megnyugodhatott. Nem keresett többet Vilmost – semmi ok nem volt rá. Ő sem mutatott érdeklődést. Amikor már elfelejtette az egészet, a mosógép harmadszor is elázott. De most Vilmos száma nem fogadta a hívást.
Zsóka letörölte a vizet, majd összetörten elsírta magát. „Hülye vasdarab!” – csapta be dühösen a gépet.
A szervizközpontot hívta. Az operátor meglepődött:
„Vilmos jelentette, hogy a hiba elhárult. Ön azt mondja, visszahívta őt közvetlenül?”
„Nem érti. Azt mondta, hogy a modellel sok a probléma, és hogy jobb, ha egyből vele beszélek.”
Valami nem stimmelt. Új szerelőt ígértek, de csak másnap estére. Vilmost nem tudták elérni, de korábban sem volt gond vele.
Aznap este kopogás hallatszott. És ott állt Vilmos, könyörögve, hogy zárja be az ajtót és hívja a segítséget.
„Ennyi.” – sóhajtotta Zsóka. – „Többet nem tudok.”
„Beszélgettek a javítás alatt?”
„Nem. Miről beszéljek egy szerelővel? Csak rákérdeztem, kell-e valami.”
„Azt mondta, saját szerszámai voltak?” – mosolyodott el a közrendőr.
„Törlőrongyot nem hoznak magukkal.” – védekezett Zsóka. – „Legyen már otthon törött mosógép? Ha kinyitják, mindenfelé fröcsköl a víz…”
A rendőrök elhallgattak, de összenéztek. Zsóka érezte a pillantásukat.
„Mi folyik itt? Magyarázzák meg! Azok a fickók visszaígértek… Kik ők?”
„Még nincs információ. De gyanítjuk, Vilmos részt vesz egy betöréssorozatban.”
„De nem tűnt el semmi!” – tiltakozott Zsóka.
„Még nem. A tippünk, hogy ilyen emberek szervizben dolgoznak, hogy belépjenek az otthonokba. Megfigyelik a helyzetet: hányan laknak, mivel foglalkoznak. Egy fürdőszobából is sokat lehet levZsóka mélyen belélegzett, és arra gondolt, hogy néha a legváratlanabb pillanatokban derül ki, ki az, aki valóban a segítségünkre siet.
