A férfi megállt a hóba temetett autó mellett, mikor egy vékony, fehér bundás nő váratlanul előlépett a járdáról.
– Fiatalember, ön megkoccantotta a kocsimat! – szólt fagyosan, kétségbeesett pillantással.
– Normálisan parkoljon legközelebb – mormogta Bálint. – Nem értem, miért adják ki a jogsit olyanoknak, akik képtelenek vezetni. Nőknek egyáltalán ne lenne szabad volán mögé ülni!
– Látja ezt a havazást? Gyakorlatilag sehova nem tudok parkolni! – pirult fel a nő, vékony ujjaival a hótorlaszra mutatva. – Felhívom a közterület-felügyelőket!
Bálint szíve összeszorult. Már most is volt egy bírság a nyakában a gyorshajtásért. Most még ez…
– Én is belehajtottam a hóba – próbálta megnyugtatni. – Nem szándékos volt.
– És most mit javasol? – kérdezte a nő ridegen.
– Oldjuk meg helyben!
– Nem. Elv kérdése. Nem tűröm a nőgyűlöletet.
– A mit?
– A nőkkel szembeni ellenszenvet!
– Rendben, elfogadom, hogy túlreagáltam – nyögte ki Bálint, fogait összeszorítva. – Fizetem a karcot, és még pluszban járulékot adok a kellemetlenségért. Mennyit szeretne?
Hosszas alkudozás után a nő végül engedett. Bálintnak mégis úgy tűnt, direkt időt húz, hogy több pénzt kunyeráljon. Egy kerek összeget átutalt, csak hogy vége legyen.
Bálint mélyet sóhajtott. Megint mínuszba került. És ma volt Réka születésnapja, még ajándékot sem vett neki.
Megnyitotta a banki alkalmazást. Csak háromezer forint maradt a számláján. A fizetésig még egy hét. Nincs más választás: kölcsön kell kérnie. Felhívta a legjobb barátját.
– Tesó, én is nullán vagyok – mondta Tamás. – Miért adtál neki ennyit? Látszik rajta, hogy jómódú. Ilyenekkel csak a rendőrségen érdemes foglalkozni. Vagy simán kitölthettétek az európai nyilatkozatot, a biztosító megállapítja a kárt.
– Basszus, el akarom adni a kocsit. Ha a rendőrség beviszi a karcolást az adatbázisba, utána senki nem hiszi el, hogy nem volt baleset. Nincs valakid, aki kölcsönadna? Heti szinten. Réka születésnapja. Üres kézzel nem mehetek.
– Igen, egy lányhoz, mint Réka, nem vihetsz csak egy üdvözlőlapot – nevetett Tamás. – De kölcsönhöz senkim sincs. Sajnálom, haver.
Bálint letette a telefont, kinyitotta az ablakot, és töprengett. Egy órája tűnt el a fehér bundás nő a kanyar mögött, ő meg még mindig a kocsijában ült a végzetes parkolón. Megpróbált óvatos lenni, de a kocsi félrecsúszott a jégen, és megkoccantotta a mellette lévő autót.
Akkor eszébe jutott: valahol ott van még a hitelkártyája. Hogy is felejthette el? Gyorsan felocsúdott, és elindult az ékszerüzletbe, ahol Réka számára már régóta szemezett a fülbevalókkal.
Este Bálint Réka lakása előtt állt, de nem mert csengetni. Kezében egy kis bokorrózsát tartott, a kabátja zsebében pedig az ékszerdoboz. Egy éve ismerkedtek meg, de Bálint soha nem gondolta volna, hogy egy ilyen lány válaszolna az érzéseire. Réka magasröptű volt: apja a város egyik bevásárlóközpontjának társalapítója, anyja pedig három szépségszalont üzemeltetett. Réka gazdag családból származott, a szülei vettek neki egy lakást, amelynek ajtaja előtt most Bálint remegett a félelemtől.
– Boldog születésnapot, drágám! – nyújtotta át Bálint az ajándékot.
– Szia! Köszönöm, szerelmem! – Réka megcsókolta Bálint arcát. – Istenem, ezek azok?
– Igen… – pirult el Bálint.
– Őrült vagy! Mennyibe kerültek? – suttogta Réka, kivéve a fülbevalókat a dobozból. – De olyan gyönyörűek… Köszönöm!
Így volt mindig. Réka gazdag családból származott, de mindig figyelt a pénzre. Inkább a hétköznapi boltokban vásárolt és otthon főzött, mintsem étterembe járt. A házimunkát is maga végezte, csak egyszer rendelt takarítót, amikor eltörte a lábát.
De Bálint mégis úgy érezte, hogy más világból jöttek. Egyszerű családból származott, ahol a tyúklábaspécet értékelték, és májkrém tortát sütöttek születésnapokra.
– Remélem, nem bánod… Van itt pár vendég – mosolygott Réka.
– Azt hittem, már tömeg van itt – nevetett Bálint.
– Tudod, nem szeretek nagyot ünnepelni. Gyere, megterítettem – fogta meg Réka Bálint kezét, és vezette a konyha felé. – Anya, apa, ő a Bálint.
Bálint megdermedt, de nem mutatta, hogy zavarban van. Üdvözölte Réka szüleit.
– Miért nem szóltál? – suttogta Bálint Réka fülébe. – Felkészülhettem volna…
– Ne aggódj. Azt hittem, már elutaztak nyaralni, de kiderült, hogy meglepetésnek maradtak. Két órája bukkantak fel a küszöbön. Minden rendben lesz, nagyon jófejek.
– Persze – morogta Bálint magában.
Réka szülei mintha átvizsgálták volna a fiút. Ez kényelmetlenül érintette Bálintot.
– Meséljen magáról! Így ülünk, mintha nem is lennénk rokonok – mondta az apa, erőltetett mosollyal.
– Igen, érdekelne – csatlakozott az anya.
– Meséljek? Hát… banki ügyintéző vagyok. Banki szakközép után egyetemre jelentkeztem, levelezőn…
– Van ma bankban karrierlehetőség? – fordult az anya az apához, figyelmen kívül hagyva Bálintot.
– Korlátozottan – válaszolta az apa, szintén ignorálva a fiút.
– Nem értek egyet – szakította félbe őket Bálint. Réka szülei hirtelen ráfordultak, maga Réka is. – Egy év múlA négyszemközti beszélgetés után végül mindannyian felszálltak a domboldalon szánkózni, és a nevetésük, mint egy meleg takaró, beburkolta a téli estét.
