— Te megint rossz kenyeret vettél. Kértem, hogy magvak nélkülit hozz – mondta Zsófi, és a kenyeret az asztalra dobta anélkül, hogy Mátét megnézte volna.
— Ez volt az utolsó – válaszolta nyugodtan. — Miért haragszol rá? Tök jó kenyér.
— Pistikének megint fáj a hasa. Könnyű neked beszólni, nem te adsz neki gyógyszert éjszaka és ülsz mellette.
Máte egy pillanatra behunyta a szemét, majd lassan levegőt vert. A szatyrot odébb tette az ablak mellé, és leült egy zsámolyra. Minél távolabb akart kerülni a családtól. Pedig közel akart lenni, de nem tudott.
Az ajtóban megjelent Eszter, ajándékokkal és mosollyal. A nővére házában mindig ugyanaz a napi rutin fogadta: meleg, családi nyüzsgés. Vonzódott ehhez a meleghez.
— Sziasztok, család! Hogy vagytok? Nyugalom, kényelem és csend?
— Ha lenne! De majdnem kész vagyunk. Most már csak a lecke, vacsora, fürdetés, és holnapra vasalni a ruhákat – válaszolta Zsófi, miközben kibontotta a zacskókat. — Reggel óta lábamon vagyok, le sem ültem.
— A térdeid még nem nyikorognak? – kérdezte mosolyogva Eszter, levetkőzve.
Máte csak bólintott köszönésképpen, majd a hálószobába ment. Régen nem próbált belefolyni a női beszélgetésekbe.
— Minden a szokott módon? – kérdezte halkan Eszter.
— Mire gondolsz?
— Hát megint egyedül vagy itt. Máte meg a másik szobában, halkabb, mint a víz.
Zsófi legyintett, idegesen forgatva a szemét.
— Ne kezdd el. Nálunk egyszerűen… megosztjuk a feladatokat. Én a ház és a gyerekek, ő meg dolgozik. Mint mindenkinél.
— Nem erre gondoltam. Már másfél órája itthon van. Megszólaltál hozzá egyszer is ez alatt?
— Bocsáss meg, de nem kötelező minden este romantikus vacsorát rendezni neki. Vannak gyerekeink.
A kicsi konyha szűkös volt. Egy keskeny asztal, kopott párnás székek, megkoptatott zöldségvágó deszka. A falon a gyerekek edzéseinek és szakköröknek az órarendje, Zsófi rendezett kézírásával.
— Neked a gyerekek jelentik a magánélet végét? – kérdezte Eszter.
Zsófi vállat vont.
— Csak azt akarom, hogy nekik… másként legyen, mint nekünk. Emlékszel, hogy anya nélkül hagytEmlékszel, hogy anya nélkül hagyt minket fél napokra, miközben apa megittasodott, és otthon csak a rendetlenség volt?







