**Naplóbejegyzés**
“Anya, miért kell neked ez a csibész? Semmi jót nem hoz az életedbe! Majd megsírod, ha vele maradsz… Biztos, hogy becsukják egyszer! Évekig fogod várni, mint a dekabristák feleségei, igaz?
– Anyu, ne mondd ezt! Laci nem csibész. Kedves és törődő velem. És szeret engem!
– Az ilyen csak addig szeret, amíg kellesz neki! Felejtsd el. Inkább figyelj Gézára. Ő lenne a tökéletes férj. Mögötte, mint egy kőfal mögött élnél. Hidd el, én tudom, miről beszélek.
Lili sértetten nézett anyjára, aki egyáltalán nem értette őt. És nem is akarta megérteni.
– Anyu, nem tetszik ez a Géza. Túl…
– Túl mi? Igen, talán nem annyira férfias a külsője, de szeret téged! Adj neki egy esélyt! Tasd ki ezt a Lacit a nyakadon!
– Nem, anyu, én csak Laciért megyek férjhez. Így döntöttem.
– Feri, legalább te mondd meg a lánynak, hogy téved! – Katalin néni a férjére sandított. – Miért hallgatsz?
Ferenc felállt a kanapéról és odalépett a veszekedő feleségéhez és lányához. Nem volt nagy rajongója Lacinak, de nem akart beleszólni a lánya életébe. Már felnőttnek tartotta, és úgy gondolta, maga is tudja, mi a jó neki. Végül is ő fogja élni az életét, nem ők.
– Lányok, miért veszekedtek? Kati, hagyja már, hogy a lányunk akivel akar, azzal járjon. És te, Lili, légy óvatos, és bármi legyen, szólj nekem. Segítek és támogatlak, ha kell. Értetted?
Katalin kétségbeesetten legyintett, Lili pedig örömmel ölelte meg apját.
– Köszönöm, apu! Amúgy is csak járunk még Lacival. Nem kért meg az esküvőre.
– Hát ez jó. Remélem, meg se kér – dörmögte Katalin.
Lili nem válaszolt, nem akarta újabb intelmet kiváltani.
Húsz évesen úgy érezte, ő maga is elboldogul, és anyja úgysem érti. Laci volt a világ közepe számára, és már több éve szerelmesek voltak, ami Katalint nagyon idegesítette. Géza, Lili egyetemi csoporttársa viszont, Katalin szerint tökéletes pasi volt, de Lili egyáltalán nem izgatta.
Mivel apja támogatta, Lili már rejtegetés nélkül randizott Lacival. A fiú nagyon örült ennek. Bár Lacinak is voltak balhés kalandjai, és hasonló barátai, Liliért valódi, őszinte érzelmeket táplált, és mindent megért volna érte. Még a legnagyobb változást is.
– Laci, mi albérletet fogunk bérelni az esküvő után, ugye? Meglesz nekünk?
– Persze, meglesz. Végül is a szüleim is segítenek, ha kell. Amúgy ők nagyon örülnek, hogy együtt vagyunk. Azt mondják, jó hatással vagy rám – mosolygott a fiú.
– Tényleg? – Lili elpirult örömtől és szégyentől.
Ez a beszélgetés akkor zajlott, amikor Lili az egyetem utolsó évében járt. Laci már dolgozott, és mindketten spóroltak az esküvőre. Katalin továbbra is ellenezte Lacit, és kijelentette, hogy nem segítenek az esküvő költségeiben. Ferenc nem állt a felesége ellen, bár titokban a lányának adott pénzt.
– Keress magadnak egy rendes srácot, akkor fizetünk egy részt – mondta Katalin. – De ha ehhez a semmirekellőhöz kotsz, akkor magadnak kell megoldanod…
Persze, Lili sírt a sértődéstől, de anyja döntését nem tudta megváltoztatni.
Nekik kellett megoldaniuk. Szerencsére Laci szülei megértőbbek voltak, és szívélyesen fogadták a lányt.
– Annyira sajnálom, hogy anyukám ennyire rosszul viszonyul hozzád. Apám legalább azt mondta, hogy én döntök. Ő nem akadályoz. Sőt, támogat.
Laci átölelte a lányt és a szemébe nézett.
– Lilikém, ne aggódj. Anyukád csak aggódik érted. Én kibírom. Sok ember nem szeretett még engem, szóval nem izgatom magam.
– Ki nem szeretett téged? – kacagott a lány, és meglökte a fiút.
– Hát… – megcsókolta Lilit, majd suttogott. – De csak téged szerettelek.
– Mindig?
– Mindig – bólintott Laci.
Ez igaz volt, a lányba már gyerekkora óta szerelmes volt. Akkor, mikor Lili és a családja ebbe a kerületbe költözött, és a kislány iskolába kezdett. Először ugratták egymást, de Lili visszaszólt neki, és így kezdődött a barátságuk, majd a szerelem, végül a valódi szeretet.
A barátságuk ellenére Laci még mindig balhés volt, és sokszor keveredett bajba. Néha megbánta, de gyakran fel sem tűnt neki, hogyan viselkedik.
De most komolyan vette a dolgot, befejezte a szakmunkásképzőt, és egy autószervizben dolgozott, jó fizetéssel.
Az esküvőt Lili szülői segítsége nélkül is megrendezték. Laci jól szerepelt a műhelyben, és egyre inkább elfeledte a viharos fiatalságát. Lili pedig boldog volt mellette, bár anyja továbbra is haragudott a vejére. Katalin továbbra is azt hitte, hogy a lányának rossz vége lesz ezzel a “csavargóval”.
– Laci, menjünk holnap a szüleimhez? – Lili átölelte a férjét.
A fiú gyengéden megsimogatta a feleségét, aki már vastag hasban járt.
– Lilikém, most minek? Nem kell neked stressz. Majd amikor megszületik a kicsi, elviszem őket a nagyszülőkhöz. Addig is, a szüleim jönnek majd megnézni.
– Jó – bólintott Lili –, Kérlek anyukádtól, hogy csináljon egy finom sütit, jó?
Laci mosolygott és szeretettel nézett a feleségére.
– Persze, örömmel megcsinálja. Szeret elkényeztetni téged.
– Igen, anyukád jó – simogatta a hasát Lili –, A miattunk teszi, hogy egészséges legyen a kisfiú.
– HLaci összeszorított foggal, de kitartóan próbált megbékélni a anyósával, mert tudta, hogy idővel a szeretet minden sebet begyógyít.
