László Ferenc Kovács, 50 éves, magányos, ősz hajú ember, aki saját maga szerint magas intelligenciával és különös bájjal rendelkezik, a város szélén lévő egyszobás lakásában ült régi karosszékében és simogatta a macskáját, Tappancsot. A Tappancs, aki már régóta menekülni akart gazdájától, de sajnálatból mégis kitartott mellette. László élete az utóbbi években folyamatosan lejtmenetbe került. Munka nem volt, kilátások sem, a lakás bútorzata pedig egy régi szekrényből, egy kopott kanapéból és egy rossz állapotú szőnyegből állt, ami eltakarta a padlón lévő repedést.
De ezen a napon a sors ismét kopogtatott. László egy zacskós teával a kezében elmerengve úgy döntött, ideje megtalálni a boldogságot. Nem valami elvontat, hanem valódi, gazdag és gyönyörű női társaságot. Hiszen a saját sikerformulája szerint: “Adj egy jómódú feleséget, és visszanyerem a méltóságom.” Munkát nem sikerült találnia, de minek is, ha egy csapásra szerelhet a kész életbe – otthoni főzéssel, meleggel és legújabb háztartási gépekkel?
Bekapcsolta a laptopját, amit valaha egy szemétkupacról mentett meg, felment egy népszerű társkereső oldalra, és létrehozott egy profilt. A dolog gyorsan ment, bár egy kis képzeletbeli kiegészítéssel. A főképen nem ő volt látható, hanem egy letöltött férfi kép – magas, formás “Apolló”, elegáns öltönyben, az új iPhone a kezében. A profilban ezt írta:
Név: László Kovács.
Kor: 38.
Foglalkozás: vállalkozó, cégtulajdonos.
Hobbik: jachtázás, főzés (gasztroművészeti guru!), klasszikus irodalom olvasása.
Ismerkedési cél: komoly kapcsolat szép, karcsú nővel. Kizárólag anyagilag független hölgyek érdekelnek, akik nem akarják az ingatlanomat.
“Na, ez már más, micsoda komoly férfi vagyok – gondolta magában elégedetten László. – Mindjárt írnak a nők.”
És valóban írtak. Csak éppen nem olyanok, akikre ő várt. Ahelyett, hogy gazdag és divatosan öltözött szépségek érdeklődtek volna iránta, olyan nők írtak, akiknek a “jómód” három macska, egy kötött sál és egy kasszás állás a közeli boltban jelentette. “Nem, kedveseim, nem nektek készültem – dörmögte magában László, miközben ignorálta az üzeneteket. – Nekem egy pénzes istennő kell.”
A fordulópont akkor következett be, amikor írt neki Szilvia, 41 éves. A képeken gyönyörű barna hajú nő látszott, mosolygó arccal, elegáns öltözetben. “Valami van benne – gondolta László – talán ő lesz a sorsom?”
– Jó napot, László! Érdekes a profilod. Tényleg annyira szeretsz főzni?
– Természetesen! Imádok főzőmesterként alkotni. Ismered a rakott krumplit? Az érzéki élmények csúcsa! – válaszolta, miközben a kezében egy darab kenyérhéjjal fogyasztotta a teáját.
Egy órás beszélgetés után Szilvia beleegyezett egy találkozóba. Ez igazi siker volt! László belekezdett a készülődésbe: kitisztította az öltönyét, amit még az 1995-ös esküvőjén viselt, megborotválkozott, és a ritkuló hajára hintett egy kis púdert, hogy sűrűbbnek tűnjön. Egy kis kávézóban találkoztak.
Tíz perccel korábban érkezett (bár busszal), és leült az ablak melletti asztalhoz. Szilvia valóban lenyűgöző volt: karcsú, ápolt kezekkel és gyönyörű nőies alkattal.
– Jó napot, László – köszönt barátságosan, de amint közelebbről megnézte, kissé összehúzta a szemét. – Hát… nem igazán hasonlítasz a képeidre.
László előre megtervezte ezt a pillanatot:
– Hát, tudod, a kamera nem mindig hűséges. Az életben sokkal, izé… karizmatikusabb vagyok.
– Igen, értem – mondta gyanakodva, miközben alaposan szemügyre vette.
A beszélgetés nehezen indult. László vállalkozói történetei csak még inkább megzavarták:
– De mit is csinálsz pontosan? – kérdezte Szilvia.
– Nehéz elmagyarázni. Vállalkozások, befektetések… Most egyfajta “csendes fejlesztési fázisban” vagyunk.
Bólintott, de a tekintetéből látszott, hogy csak szeretne távozni…
Ekkor László érezte, hogy az ideje kifut:
– Tudod, Szilvia, úgy érzem, passzolhatnánk egymáshoz. Olyan gyönyörű és elegáns vagy. Mindent megtennék érted: főznék, takarítanék, otthon maradnék. Te lennél a királynőm!
Szilvia szünetet tartott, letette a kávéját, és válaszolt:
– László, elnézést, de ez kissé furcsa. Miért gondolod, hogy egyáltalán fel tudnál mérkőzni egy hozzám hasonló nővel?
Ezek a szavak szíven találták Lászlót. Dadogott valamit a “könyörtelen nőkről” és a “jóllakott kisasszonyokról”, majd felállt, és anélkül, hogy kifizette volna az italt, otthagyta a kávézót.
A következő héten még három nővel találkozott, de mindegyik ugyanúgy végződött. A legemlékezetesebb találkozó Liliával volt, 37 évesen, aki rögtön gyanút fogott:
– Azt mondtad, vállalkozó vagy. Akkor miért javasoltad, hogy felezzük a számlát?
– EeLászló végül összecsukta a laptopot, mélyet sóhajtott, és miközben Tappancs halkan dorombolt az ölében, rádöbbent, hogy talán a legnagyobb gazdagság nem a pénzben, hanem egy hűséges macska szeretetében rejlik.
