**Naplóbejegyzés**
Tizenegy éves voltam, amikor anyám úgy döntött, férjhez megy. Az új férje nem akarta, hogy velük lakjak, így anyám nagyanyámhoz vitt. Anyám semmiben nem segített nekünk – csak az érdekelte, hogy férjével legyen. Így maradtunk nagyival, aki nyugdíjból tartott fenn minket. Nagyim sosem szerette anyámat, de engem elfogadott. Hálistennek apámra hasonlítok.
Nem volt sok pénzünk, de megvoltunk. Nagyi lassan a szülemmé vált. Hozzá fordultam tanácsért, neki meséltem el a titkaimat, ő tudta meg elsőként a kamaszkori szívfájdalmamat és a lázadásaimat is. Mindig támogatott.
Amikor egyetemre kerültem, nagyi meghalt. Más rokon nem maradt. Örököltem a házat. Mikor mindent elintéztem, anyám jelent meg. Évek óta nem láttam.
Azt akarta, hogy cseréljünk. Ők egy kis kétszobás lakásban élnek, én pedig egy tágas házban. Úgy gondolta, nekem ez túl sok. Amikor nemet mondtam, dühbe gurult:
– Hálátlan vagy! Én születelek téged!
––––––––––
Nem hallgattam rá, csak ennyit válaszoltam:
– Nagyi nevelt fel. Te hol voltál mindvégig? Kidobtál, mint egy kutyát, amikor férjhez mentél. Nem tartozom neked semmivel.
Utolsó találkozónk után öt év telt el. Férjhez mentem, megszületett a fiunk. A házamban éltünk.
Minden rendben volt a családomban. A fiam egészséges volt, a férjemmel dolgoztunk, mint mindenki más. Aztán anyám ismét felbukkant. Nem akartam beengedni az életembe. Ki csinál ilyet? Elhagyja a gyerekét, majd évek múlva visszajön. A fiunk kiszaladt, és kíváncsian kérdezte:
– Anya, ki az?
Anyám rögtön beleugatott:
– A nagymamád vagyok! Beengetsz? Az anyád nem engedi.
– De én még sosem láttalak. Anya, igazat mond? Miért nem meséltél róla?
––––––––––
– Drágám, menj be a szobádba, később beszélünk – intettem a fiúnak, majd anyámhoz fordultam: – Mit akarsz? Nem akarlak látni. Nem hiszek neked.
Leült és sírni kezdett. Azt mesélte, becsapták. Új lakást akart vásárolni, eladta a régit, de a férje mindent elvett és eltűnt. Most nincs hol laknia, és így hirtelen eszébe jutottam.
– Itt akarok maradni. Nincs más gyerekem, csak te. Nem hagyhatsz az utcán. Te jó ember vagy. Veled fogok élni. Hiszen én születelek téged!
Beengettem egy éjszakára. Nem volt szívem kizárni. Felhívtam anyám nagynénjét, aki egy faluban lakik. Megmondtam neki, hogy a férjem holnap elviszi hozzá anyámat. Falun mindig akad munka. Ott maradhat. Nem akarom, hogy a házamban éljen. Nagyi nevelt fel.
Mielőtt elment, anyám újra dühbe jött:
– Miért vagy ilyen kegyetlen? Én születelek téged!
Igen, miért is vagyok ilyen gonosz vele?…
