Amikor Gábor hazaért péntek este, a lakásban sült krumpli és valami savanyú szag terjengett. Összeborzongott: Eszter ismét káposztát főzött, noha tudta, milyen gyűlöletes számára. Levetette a drága zakóját, gondosan akasztóra akasztotta, majd a konyha felé indult.
— Szia — mormogta.
— Már ettél a munkahelyeden, ugye? — kérdezte mosoly nélkül.
— Üzleti vacsora volt az ügyféllel. Kőolajiparos, nagy fogadást rendeztek. Viszont hazahoztam a szerződést, ötven millió forintról.
Eszter hallgatott. A tűzhelynél állt, régi háziköpenyben, haját kontyba tűzve. Az arcán a fáradtság. Tényleg mindegy volt neki – akár száz millió is. A pénz nem hozta volna vissza, ami köztük volt még két éve.
Gábor leült az asztalhoz, kinyitott egy ásványvizet. A felesége szemében valami szemrehányó suhant át.
— Már a tekinteted is más — mondta.
— Milyen „más”?
— Fölényes. Mintha a cselédem lennék. Ez nem rólunk szól. Te már más vagy, Gábor.
— Eszter, komolyan mondod? Egész nap hajtok! Mindenünket én teremtettem meg! A lakás, az új autó, a nyaralások. És te? Még dolgozni sem mész.
— Azért nem dolgozom, mert ragaszkodtál hozzá! — hangja elcsuklott. — Magad mondtad: „Maradj otthon, pihenj, most már eltartalak.” Most meg úgy nézel rám, mintha csak a nyakadon lógnék.
Gábor odébb tolta a tányért.
— Csak irigykedel. Én fejlődöm, te meg megálltál. Nem az én hibám.
— Azért állok meg, mert te nem engedsz mozogni.
Felállt, ingerülten hátralökte a széket:
— Ha nem tetszik, élhetsz úgy, ahogy akarsz. Csak ne panaszkodj utána.
A házasságuk szépen indult. Gábor akkor még reklámügynökségnél dolgozott, Eszter pedig angoltanár volt. Albérletben éltek, apránként gyűjtöttek, közösen választottak egymásnak szerény ajándékokat. Az örömük a kis dolgokban rejlett – esti séták a Duna-parton, kirándulások az erdőben, filmnézés otthon.
Aztán minden megváltozott, amikor új ügynökség felkérte Gábor fejlesztési igazgatói posztra. A fizetése megháromszorozódott. RohamtemGábor még mindig a kávézó ablakából nézte, ahogy Eszter távozik, és hirtelen azt érezte, hogy az egész életük csak egy álom volt, amiből ő maga ébresztette fel – túl későn.
