**SZÍVÜTÉS ISMÉT**
Krisztina szülte kis Zsófiáját, nem is tudni, kitől. Úgy mondják, „megcsúszott” a házasság előtt.
Persze, volt egy fiatalember, aki édesen udvarolt neki. Feleségül azonban nem kérte. De olyan bűbájos volt, és olyan udvarias… Kriszti büszkén karolta át, miközben a lépcsőház előtt üldögélő „napraforgó” néni mellett mentek el. Ezek a nyugdíjas nénik mindig utánuk fordultak, akár a nap felé fordított virágok.
A fiú sehol sem dolgozott. Úgy élt, mintha csak úszna az árral. Kriszti etette, itatta, altatta. Szívesen terítette volna ki magát előtte, mint egy színes szőnyeget. Aztán egy szép napon kijelentette, hogy unja már Krisztit, hogy nem becsüli eléggé, mint nő. És különben is, elvihetné egy hétvégére a tengerpartra, ha igazán szereti…
Kriszti egy hétig sírt, aztán összetépett és elégette a képeit. Egy hónapig szenvedett magányában, mígnem megismerkedett Viktorral.
Egyszer reggel későben indult munkába. Idegesen várt a buszmegállóban, amikor egy taxis megállt mellette. Az ablakot lehúzva felszólította, hogy szálljon be. Kriszti, anélkül, hogy gondolkodott volna, beugrott.
Útközben a sofőr beszélgetni kezdett. Kriszti rögtön megállapította, hogy ez a férfi rendben van. Középkorú, gondosan borotvált, nyugodt modorú, tiszta ingben. Megnyerte Kriszti tetszését az udvariasságával is. Minden mozdulatában egy gondoskodó női kéz érződött. Kriszti úgy döntött, hogy az biztosan az anyja keze.
Viktor – így mutatkozott be – mindenben ellentéte volt az elsőnek. Kriszti gondolkodás nélkül odaadta a telefonszámát. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor ingyen utazott taxival.
Később randizni kezdtek. Viktor virágokkal halmozta el, ajándékokat adott, szeretetteljes volt.
Egy tavaszi napon erdei sétára indultak. Kriszti elkezdett kikeveredni, Viktor pedig segített neki. A szegfűvirágokat összegyűjtve visszatértek a kocsijukhoz. Viktor a magáét óvatosan a hátsó ülésre tette. Kriszti elgondolkodott: „A feleségének.” Nem mert rákerdezni. Mi van, ha házas? Fél éve már megszokta Viktor nyugodt, figyelmes modorát. Inkább a kellemes önámítás mellett döntött. Hallgatott…
Aztán egy nap Viktor felesége megjelent nála. Két kicsi gyerekkel állt az ajtóban, és így szólt:
– Tessék, kedvesem, nevelje őket! Nagyon szeretik az apjukat!
Kriszti csak annyit hebegt:
– Bocsánat, nem tudtam, hogy Viktor házas. Nem akarom összetörni a családját.
Aznap este szakított a „családapával”.
A következő szerelme Mamuka volt. Grúz fiú, akivel rövid, heves kapcsolatot élt meg. Mamuka viharként zúdult Kriszti életébe, majd ugyanolyan gyorsan eltűnt.
Egy barátnőjének a születésnapján ismerkedtek meg. Mamuka azonnal magával ragadta a nyugodt, kedves lányt. Kriszti nem ellenkezett, engedett a karizmatikus férfi kihívásainak.
Mamuka a nagylelkűségével, bőkezűségével és derűjével nyerte meg Kriszti szívét. VelKriszti végül megtalálta békéjét, és boldogan nézte, ahogy Zsófi és Danika, most már egy család, új szeretetet hoznak az életébe.
